László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

TÓTH G. PÉTER: Emberevők - Törökverők. A magyarokról kialakított sztereotip képek és a vég vidéki lakomák kérdése

delmezöinek szerepében mutatkozhattak be. Az oszmán had ellen sikeresen védekező mondai hős történetében azonban mindig ott volt a tragikus halál, a sorsszerű elbukás motívuma is. A 15. századi hősök közül 1. Ulászló király Várnánál hősi halált halt, Hunyadi János lándzsasebeibe, más verzió szerint a pestisbe halt bele, Corvin Mátyást megmérgezték 49 A 16. század vég vidéki hősei közül II. Lajos vízbefúlt, a Szigetvárat védő Zrínyi Miklóst a legnagyobb ellenség, a török szultán fejeztette le, miként Thury Györgyöt is/

0 A 17. század közepén felbukkanó hős magyar vitézt, Zrínyi Miklós költőhadvezért pedig - aki a nyugatiak szemében biztos garanciának tünt a török-ellenes hadjárat sikeréhez - egy csodálatos vadkan ölte meg. Eckhardt Sándor érdekes esszét írt a 17. század egyik alig ismert figurájáról, Molière színházi vállalkozásának krónikásáról, Jean Loret-ról. Lorel Lettres en d'Adresse (Verses levelek) és Muse historique (Történeti múzsa) címmel rímes heti krónika szerzője volt az 1650-es évektől. Eckhardt fő törekvése az volt, hogy rekonstruálja a franciák Magyarország-képét, melyről megállapította, hogy az terhelt volt a sematikus, közhelyes és előítéletes sztereotípiáktól.

51 Jean Loret verses újságja tömegével közölt harci történeteket az Európa végvidékén magukat kitüntető magyar (és olykor francia) nemesek dicső tetteiről. Drámákkal, vereségekkel, árulásokkal terhes história ez.

52 Eckhardt szerint tehát régi hírünk, hogy Magyarország nem volt más a 16-18. században, mint „Európa véres színháza", ahol a szereplők egy véres dráma keretén belül gyakran haltak meg a színpadon, és ahol a színész teste gyakran a hősök vagy a gonosztevők jelmezét viselte. Jacques Revel szerint „Zrínyi Miklós sorsa jelképes értékű e tekintetben: falvak százait égeti fel, pogányok ezreit gyilkolja halomra, és elképesztő zsákmányra tesz szert. Úgymond 7000 janicsár vérével festette pirosra a Rába vizét. Mégis, ez a rendkívüli hős (akinek még az is a javára írható, hogy a franciákkal keresett szövetséget) nem szokványos nagyságához illő véget ér. 1664 novemberében egy „fantasztikus" vadkan áldozata lesz."

53 A kivérzett magyar hősök után végül a Nyugat, elsősorban „Germania" sietett a török ellen, aki végül kiűzte a pogány ellenséget Magyarország területéről. A török Magyarországról történt kiűzése után azonban a magyarokról kialakított kép is megváltozott. A 18. században már nyomát sem találjuk a magyar hősöknek, helyette egy vad, kegyetlen, tudatlan és barbár nép sztereotip képe köszön vissza a nyugati forrásokból. Lehangoló összképet fest a francia M. du B. (1742): „A parasztság nyomorúságos körülmények között tengődik. A középnemes nagyon büszke és harcias szellemű, a kényelmet megveti, mert az nem férfias dolog. [...] A nemes és a paraszt egyaránt lusta és élveteg, heves és bosszúálló. [...] A nemesek fényűzése annyiból áll, hogy lovakat tartanak, és fegyvereket gyűjtenek. Legkedveltebb szórakozásuk a vadászat, a borivás és a tánc, amely szintén vad."

54 A 18. század egyik legeredetibb alakja François Xavier de Feller (1767-1

767) luxemburgi jezsuita szerzetes volt, aki rendje 4li Csernus, A középkori francia nyelvit történetírás, 234. 41) Csernus, A középkori francia nyelvit történetírás, 225. Galavics Géza, Kössünk kardot az pogány ellen. Török háborúk és képzőművészet. (Budapest: Képzőművészeti, 1986) 20. 51 Revei, Idegen tükörben. 77. 52 Revei, Idegen tükörben. 77. " Revei, Idegen tükörben, 77. 54 Idézi G. Györffy Katalin, Kultúra és életforma a XVIII. századi Magyarországon. {Idegen utazók megfigyelései). Művészettörténeti Füzetek 20. (Budapest. Akadémiai, 1991) 20. Fordította G. Györffy Katalin.