László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

TÓTH G. PÉTER: Emberevők - Törökverők. A magyarokról kialakított sztereotip képek és a vég vidéki lakomák kérdése

Feller (1767-1767) luxemburgi jezsuita szerzetes volt, aki rendje feloszlatása után emigránsként érkezett Magyarországra. Érdekes megfigyelése volt, hogy a katolikus magyarok nagyon szigorúan betartották a böjtöket. Ha bűnbocsánatot kértek, földre vetették magukat, a mellüket verték, de mindez nem akadályozta meg őket abban, hogy a „legszörnyűbb" bűnöket kövessék el. Szerinte a „magvar elég őszinte, szívélyes, szolgálatkész, jótékony és ragaszkodó. [...] Ez a nép megőrzött valamit a régi időkből, amikor még az egyszerűség és a nyíltság az emberek becsületére vált. Erkölcseiben tiszta, beszédében komoly és becsületes. [...] a franciák mindig dicsérték lázadozásaikat [...] A nemzet általában elég irányítható és szerény, kivéve a háborút, amelyben kiválónak tartja magát, és ehhez ragaszkodik. Szeret tanulni, és magát tökéletesíteni, de azok, akik tudósnak adják ki magukat, elviselhetetlenek; Attila apjuk és Buda nagybátyjuk természete van bennük. " Antoine Joseph Zorn de Bulach (1771-1774), XV. Lajos király bécsi követe szerint a magyar "büszke, bátor, harcias, amely tulajdonságok annál is inkább jól állnak neki, mert ez a gyöngédséggel és buzgó lekötelezettséggel párosul, ha szeretettel közeledünk hozzá. De ha kényszeríteni akarjuk, visszariad. Erőszakkal semmit sem lehet nála elérni, ez ingerli őket a németek ellen is, akik dölyfösen erőszakot és kényszert akarnak velük szemben alkalmazni. " 6 A kora újkori német írók sem fukarkodtak az elmarasztaló jelzőkkel. Johann Georg Keyssler (1730) német író, tudós európai utazása során Magyarországra is ellátogatott. A végvidékekről írta: „Ha véletlenül talál magának egy ágyat az utazó, az olyan rövid, hogy csak arra tudok gondolni, hogy a magyarok úgy fekszenek az ágyban, mint ahogy a lovon ülnek."

51 Kaspar Risbeck (1780) svájci német publicista szerint „A magyar nép teljesen barbár, elmaradott és iszákos. Az emberek lusták, nemtörődömök, utálják a kényszert és a fegyelmet. "'

8 Csak egy kicsit árnyaltabb és pozitívabb az angolok benyomása a magyarokról. Mary Wortley Montague (1716) angol arisztokrata hölgy utazása Londontól Konstantinápolyig tartott és vissza. Tudósításában arról számolt be, hogy a bécsi arisztokrata körök figyelmeztették az utazás veszélyeire, mivel, ahogy ö írja: „Magyarországon be fog minket temetni a hó, a tatárok, akik Magyarországnak azt a részét, amelyen keresztül utazom, rendszeresen fosztogatják, majd minket is elfognak. " Egy ismeretlen angol utazó (1770) szerint a „magyarok szépek és jól fejlettek. Egészséges megjelenésüket még jobban kiemeli öltözékük, amely, mint tudják különös és igen előnyös. "

60 Végvidéki lakomák A magyarok nyugati megítélését panoráma-szerűén bemutató Jacques Revel szerint a nyugati források a magyarokat „a szélsőségek regiszterében" ábrázolták, akik a nemzetek theátromában a határvidékek feszültségeinek kitéve ambivalens hősökként viselkedhettek.

61 Az ambivalens hösábrázolás azonban nem csak a nyugati, hanem általá55 G. Györffy, Kultúra és életforma. 25. Fordította G. Györffy Katalin. 56 G. Györffy, Kultúra és életforma. 22. Fordította G. Györffy Katalin. 57 G. Györffy, Kultúra és életforma. 18. Fordította G. Györffy Katalin. 58 G. Györffy, Kultúra és életforma. 27. Fordította G. Györffy Katalin. 59 G. Györffy, Kultúra és életforma. 17. Fordította G. Györffy Katalin. 60 G. Györffy, Kultúra és életforma. 23. Fordította G. Györffy Katalin. 61 Revei, Idegen tükörben. 77.