László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai "gödrös" ház

aggatásával nem akarok ékeskedni. Célom ezzel a tanulmánnyal csupán csak az, hogy támogatást nyújtsak és erősítsem azokat a rajzolókat, akik rekonstrukcióikat nagyon komolyan veszik, mert megtörténik - nagyon sokszor - az ellenkezője is, mikor hiába a szép küllem, a csiszolt, precíz vonalak, a „visszaépítés" sántít, rejtett hibái vannak. Egy néhány ilyen eset mellett nem tudok szó nélkül elmenni, nagyító alá kell vennem őket. Egyik ezek közül a százhalombattai bronzkori ház rekonstrukciója, amelyet kénytelen vagyok apró ízekre szedni, mert máskülönben visszatérő rossz szellem lesz. A VII. táblán levezetem az okfejtést. Az „A" jelzet mutatja a tanulmányban szereplő egyik ábrát, az ásatásról készített tereprajzot, mely az „Előadás a Százhalombattai oktatási napok 98as sorozatában" jelent meg. „B" jelzet az elképzelt konstrukció felül- illetve oldalnézetének rajzát mutatja, „C" jelzet, az én bejegyzéseimmel, a tereprajzát. Ez a bronzkori ház már meg is épült! Az érdekes az, hogy a tanulmány szerint a „ház" tanúskodni tudó elemei nem voltak kiásva sem 91-ben sem 96-ban, mikor megépítették ezt a „fantom"házat. (hogy azóta megásták-e, nem tudom). Az egész ásatásból szerintem csak az a 6x3 m-es objektum információhordozó, amelyet tényleg „kiástak", a „választófalon" túl észak-nyugat felé is néhány négyzetméteren. A „C" rajzon a szaggatott vonalig a jelenségek kezelhetetlenek, úgy, mint a 450 cm magas vékony oszlopot befogadó gödör (átmérője 16 cm. Ki hiszi el, hogy ez a vékony oszlop másodmagával elbírta a 8 m-es szelement a tonnasúlyú tetőzettel, - s még hozzá a második oszlop helye meg sincs ásva. Na és a feltételezett házforma, a szaggatott vonalakkal, a fantomgödrökkel (19. db), sajnos a ház mindezek ellenére áll! De bár lenne precíz és valós nyomokkal dokumentálva a másik rész is (a kiásatlan). Még megjegyezném, hogy nekem első dolgom az, amikor helyszíni rajzot készítek, hogy felteszem rá az északi-sarkot jelentő irányjelzést. Ezt a rajzot elég sokat forgattam, amíg rájöttem a négy égtáj hollétére. Még mindig az ókornál tartva egy másik rekonstrukciónál is kifogásolok egy s más dolgot. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy helyes az én kiegészítésem, de sokat töprengve, s a tetőzetet és korabeli rajzokat is megnézve, végül úgy döntöttem, hogy megoldásom elfogadható. (5. ábra) Az "A" és "B"-vel jelzett rajzok az eredetiek, valamint a középső, nagy rajz is, melybe egy kicsit belenyúltam, világossá téve pl. az ikerház emeletének síkját. A „The late neolythic of the Tisza region" című kiadvány alapján dolgoztam. A „C" jelű ábra egy madártávlati rajz, amelyen azt próbáltam nyilvánvalóvá tenni, hogy, ha ez a ház így ketté osztott volt, akkor léteznie kellett a végén egy átkötésnek is. Máskülönben az eső szétmosta volna a hátsó fertályokat. De ez a tetőcske sem old meg semmit, mert ugyanúgy mossa szét a ház belső falait, alapjait, a tetőkről leomló esővíz, mivel azok a folyosóba vezetik a vízözönt. Az alaprajzon jól látszik, hogy a két hátsó rész szomszédos egymással, egy fal választja el a két helyiséget. A folyosóról ide bejárat is nyílott. A tetőzetek végeit nem hozhatom le erre a szerencsétlen válaszfalra, mert a bevezetett eső az első pillanatban szétmos falat, „padlást" Tehát, ha a régész felfogását is sikerül némiképpen módosítanom, akkor megpróbálkozhatom más módozatokkal, különösen, ha még ismerek más rekonstrukciókat is e korból (neolitikum). A „D" rajz egy ilyen profdt mutat, benne szaggatott vonallal a megkérdőjelezett két forma. Persze így most egy hatalmas tetőzetet kaptunk, amely ebben a korban nem volt egyedülálló. Nem tudni, hogy a cölöplyukak a belső két falsík alatt feltételeznek-e ilyen méretű oszlopokat. (Legalábbis én nem tudom, ebben az esetben ugyanis kb. 5 m magas oszlopokkal kell számolnunk). Ha nem, más megoldás után kell néznünk. Talán nem egyazon időben állt a két ház? (Ilyen és ehhez