László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai "gödrös" ház

hasonló kérdések miatt, jó, ha a rajzoló, „rekonstruktör" kint van a terepen és részt vesz az ásatásban is. Már ott kint meg kell kezdeni gondolatban a visszaépítést). Sok egyéb fontos jelzés is alakíthat az épület formáján. Én pl. híve vagyok annak, hogy együtt gondolkodjam, dolgozzak a régésszel, de én ásni is együtt ástam vele. Ami ezt a táblát illeti, még mindig ennél az épületnél maradva, észrevételezném azt a hajdani állapotot (8000 évvel ezelőttit) is, ami akkor következett be, amikor ezekbe a sötét, kilátástalan lyukakban begyújtották téli időkben a kemencéket. Különösen az abszolút sötét szobák lakóit sajnálom, akiknek még az ajtón keresztül sem volt kapcsolatuk a külvilággal. (Nem volt szabadba nyíló ajtójuk, ablakuk, ahol a füst elszállhatott volna), vagy az alsó szinten az állatok voltak elszállásolva? Fent az emeleten laktak volna az állattartó földművesek? A második szinten nem látok hordozható tűzhelyeket, az alsó szintről kellett valamiképpen felszállingózzon a meleg, füstmentesen. Külön táblán (6. ábra) ugyanebből a Tiszai tanulmányból, a kétszintes házban mindegyik emeleten hordozható tűzhelyek vannak. Elképzelésem szerint itt a füstöt is másképp kezelték, mert vajon füstelvezetőt, vagy szikrafogót tudtak-e szerkeszteni a mozgatható tűzhely fölé? Csak kérdem, válaszolni rá nem tudok. Mindenesetre itt is kilátástalan, sötét lyukakat látunk, ha voltak is ablakok, fústkivezető nyílások az eredeti konstrukción a régész, a rekonstruktő" nem merte vállalni őket. (Nagy úr volt az ablak, meg az ajtó!!??). így marad mindig problémánk a füstelvezetés századokon, ezredeken keresztül. Rá is térhetnénk a füstelvezetés problémájára ebben a korban - ha egyáltalán probléma volt ez és a meleg füstetlenített áramlására is igényt tartottak volna! - ha ez tisztem volna. De nem, mert, amint már fentebb jeleztem nagyobb és mélyebb felkészülést igényelne ez. Azért az ördög incselkedésének engedve, s a "szakemberek" bosszantására - hol itt a komolyság, amiről fentebb beszéltem?! - némely rajzokra a kemencék, tűzhelyek felé füstfogókat, elterelő furcsaságokat szerkesztettem. Az 5. ábra kemencéire is például (az „E" jelzet rajzon, II. tábla lent). A régészek még a XVII. században sem találnak sehol füstfogókat, kürtöket, amint tudjuk, későn jön divatba a kémény. (Az, hogy Irakban a neolitikumban már használják, hát rendkívüli eset, kivételesség!). Akkoriban bizonyosan nem lehetett csak úgy lesétálni Mezopotámiába példát felhozni onnan. Pedig ahogy a szekér útja mutatja, sok minden lehetséges, és később is, az 1200-as években a keresztes hadjáratok is kapcsolatokat teremtettek. Milyen érdekes, hogy a hadak által felgyújtott, rommá tett házak között az iniciáléfestő pont egy olyat örökített meg, amelynek fedele mögött jókora kémény is van. A keresztes hadak vezetőinek valószínű, hogy volt fűstelvezetős kandallójuk Európában, a parasztkatonák nem biztos, hogy alkalmaztak ilyet! (7. ábra). Most egy pillanatra megint megvillantom putrijaink dohos, penészes, sötét, kilátástalan világát és megjegyzem (némi malíciával) milyen nagy dolog az, hogy régészeink közül egyesek kürtöszerü képződményre találnak a kemencék háta mögött (etei ásatás). Kedvem volna most itt megidézni az összes fémolvasztó alkalmatosságok, kohók leírásait, rajzait. „Modern" kürtös testtel felépített jószágok voltak ezek (persze nagy részük a szabadba építve). Egy táblát azért összeállítottam ezekből a példákból, mert véleményem az, hogy, aki kint a szabadban ilyen kürtös kohót tudott építeni - mondjuk a vaskorban a kelták, vagy.az avarok később - az bent a hajlékban is gondolt arra, hogy ezt a fajta szerkezetet ott is felállítsa. Lásd. Gömöri János rekonstrukciós rajzát egy hajdani kovácsmühelyről „Méri István putrijában" (honfoglaláskor) („Az avar kori és Árpád-kori