László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai "gödrös" ház
közéjük. A kivágott, halott fának nincsenek gyökerei, de ha „elültetem'*, olyan akár mintha élne!! (A. tébíá) A sürün egymás mellé állított törzsek az erdő szellemét idézhették, az erdő habitusát testesítették meg. Óriási hodályokat építettek sürü „árbócozattal" és az építészeti csodával is felérő példát, ahogy ebben a "hajóban" szinteket is el tudtak különíteni egymástól, szerintem ugyancsak a hajdani erdei világtól tanulták, mert ott az élő fa ágait befogva ugyancsak szinteket tudtak kialakítani. Nincs új a Nap alatt! Az újkőkori ház rekonstrukciójának készítői, valamint a régészek, akik feltárták ezeket a lelőhelyeket, tudni vélik, hogyan nézhettek ki ezek a házak, s hiszünk nekik! Miért kezdem ilyen messziről témám, a hantai „gödrös" ház rekonstrukciójának átgondolását? így talán nagyobb a rálátásunk arra az elképesztően hosszú időszakra, amely alatt a mindenkori ház kialakult? Vagy voltak időszakok, amikor az ember tudta, hogy kell megépíteni egy kétszintes hajlékot (ezt több ezer éven keresztül művelte is), majd mindent elfelejtve visszasüllyedt egy olyan letargikus állapotba, ahonnan csak több száz év múlva tudott újra kikászálódni? A „rekonstrukciók" kitétel azáltal nyer értelmet, hogy bemutatok néhány „visszaépített" lakhelyei (rajzban) a Kárpát-medencéből, és a világ más tájairól, a kőkortól kezdve a bronzkoron, ókoron át egészen a középkorig. Szükségesnek tartom ezt a széles időskálát átfogó áttekintést, mivel képtelen vagyok elhinni, hogy ilyen mélyre süllyedtek volna egyes régiók építéstechnikai szempontból a jeles múlthoz viszonyítva, hosszú séta vár még ránk, hát minél előbb vágjunk is bele a sűrűjébe, mindjárt be is mutatva néhány rekonstrukciót a Közel-Keletről. Az egyik rekonstrukción (amely egyébként akár mai légifelvétel is lehetne), egy kéményes ház tárul elénk! A rajzok a „History of mankind ... prehistory and the beginnings of civilization " című könyvből származnak, kitűnő rekonstrukciók (2. ábra), és azért keltették fel a figyelmemet, mert egyik szerzőnknél azt olvasom róluk, hogy a Körösök mentén épültek és cserépkályhákkal fűtöttek bennük. Mondanom sem kell, hogy igen csak furdalt a kíváncsiság. Kiderült azonban, hogy a felső baloldali Hassuna-i és a másik, a kéményes, iraki ház. Nehezen magyarázható, hogy valaki ekkorát tévedjen, de az is, hogy ez az újkőkori ház nem itt épült a Kárpát-medencében. Mindjárt melléjük és alájuk is tettem Mithay Sándor győri ásatásának rekonstrukcióit, ég és föld a különbség a kettő között. Holott a kor, melyben épültek egy és ugyanaz, az újkőkor. Mithay Sándor rekonstrukcióját külön örömmel mutatom be újra (a bal szélsőről van szó), mert bizonyíték arra, hogy az ember már akkor sem habozott az oszthatóságokat illetően. Itt egy kétsejtü építményt látunk, amely sajnos hétezer év távlatából is fejlettebbnek mutatkozik, mint Méri István magyar putrija, veremháza, gödörháza, veremlakása stb., ennek itt „előszobája" van. Ezen ábra kapcsán megbizonyosodhatunk arról, hogy némely régiók (Kárpát-medence) még az oly kitűnő példák ellenére is, micsoda kitartással ragaszkodtak az ősi, egyszerű formákhoz Az, hogy egy Méri-féle honfoglalás-kori putri milyen őszinte odaadással másolja a sok ezer éves elődjét, rokonát , egyenesen bámulatra méltó. A másik rekonstrukció alapján próbálom elképzelni a ház tűzhelyét, előre vetítve a kényes kérdést, hogy a leégések miatt micsoda körültekintéssel kellett „megvetni" a tűzhelyek „ágyát " a hajdani életmentő nagy barlangból átplántálni a tüzet egy kis házi barlangba. (Pest = a román nép a barlangnak Pestera-t mond! - nem érdekes?) De vajon
