László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai "gödrös" ház
nem állunk-e messze a valóságtól, ha erdőt imitáló házainkba, amelyek szép számmal találhatók itt a Kárpát-medencében is, füstkivezetőt képzelünk el a kemencék szája felett? (II. tábla, G). Ezekben a hodályokban előfordult néha, hogy alul a földszinten a jószágokat szállásolták a második szinten a „falu" lakott, (megjegyzem, erről a témáról beszélgetve Regénye Judit kolléganőmmel, felhívta figyelmemet arra, hogy egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen hodályban egy vagy több falu lakott, ugyanis nem találni sehol a temetőiket. Miért építettek futballpálya nagyságú épületeket és kik építették, ha ilyen kevesen lakták (Egy-két család)? Viszont az is tudott, a föld ugaroltatása miatt több évre elhagyták ezeket a házakat, és új helyre költöztek, majd amazt elhagyva, talán visszaköltöztek a régibe. Tehát körforgásszerü volt ez az élet amiatt, hogy a föld, amelyet műveltek a ház körül, kimerült. Tehát a második szintre jutott a legtöbb füst a kemencékből, állapíthatjuk meg maliciózusan. Még az sem vigasztalhatta e ház lakóit, hogy a füst egy része netán az ablakokon vándorolt ki, amelyek a tetőn voltak kiképezve, vagy a két felső tetővég nyitott háromszögén, ez esetben is nyeltek éppen elég füstöt ahhoz, hogy elmenjen hajdani életkedvük. Törték tehát a fejüket, hogy kitaláljanak valamit a füst elkülönítésére. Lehet, hogy a padlás is ekkor már kialakulóban van, a kakasülőn vagy alatta? És a kürtő? ... Ha valaki rekonstrukciót készít, több nézőpontot is figyelembe kell, hogy vegyen, az apró részletek is fontosak. Nem szabad, hogy bármi is elkerülje a figyelmét. A rekonstrukció készítője együtt dolgozik a régésszel. A régészeti rajzoló jó, ha „visszaépítő" is (vagy, ha egyben az is). A rajzban „visszaépítő" keze meg van kötve. Ha nincs kezdeményező képessége, elég alapos ismerete akár a népi építészet egyes fogásairól, ha a régész nem halmozott fel elég ismeretanyagot, nincs széles rálátása a dolgokra, akkor baj van. Ha ráérzés, intuíció sincs, akkor nem tudni milyen rekonstrukció lesz a „gyerekből" (púpos, törpe vagy sánta). A régészek nagyon szeretnek rekonstruáltatni, ezek teszik fel néha a koronát régészeti pályafutásukra. Viszont a visszaépítés nem mindig sikerül úgy, hogy az komolyabb összehasonlítási próbákon is megállja a helyét. Felfigyelvén némely rekonstrukció nem éppen igaz voltára, ezért a későbbiek folyamán egyes visszaépítési kísérleteket kritikus szemmel fogok vizsgálni! De egyelőre néhány rajzot szemléljünk meg, amelyek mind azt példázzák, hogy 5-8000 évvel ezelőtt, vagy még korábbi időkben az emberek általában a föld felszínére építkeztek, felmenő falakkal. Sőt az is ismert, hogy gerendavázas falaik is voltak (a kiégett homorú profilú paticsok változatos megoldási módozatokról beszélnek). A gerendákat valószínűleg úgy ácsolták össze, mint a IX. században a felmenőink, hát mi változott akkor? Mit nem tudtunk még? Mit felejtettünk el? Jöhetnek most a rajzok, illusztrációk (III., IV. tábla). A III. táblán olyan hajlékokat látunk, amelyek a történelem hajnalán keletkeztek. Mindegyikükre jellemző, hogy a föld felszínén épültek. Különösen kedvesek nekem a IV. tábla rajzai, egy szemvillanás alatt kitűnik belőlük, hogy bonyolultnak látszó kapcsolódásokat milyen magától értetődő ügyességgel oldottak meg ezeken a szerkezeteken - akár a mai építők. Csodálkozik az ember, hogy ezer évvel ezelőtt már létezhetett olyan nép, amely ezekről a technikai fogásokról még nem értesült volna. Takács Miklós véleményét kell hangoztassam én is, hogy „az Árpád-kori házak rekonstrukciói több évtized után is szinte kivétel nélkül Méri István rekonstrukciós rajzainak újrafogalmazásai". Kezdetben vala a putrikinyilatkoztatás, (V. tábla) persze ez hajdan megfelelt a korszellemnek, (a „fingárok" őrülete, Trianon, majd a nagy testvér szorító ölelése). De ma már nem lehet és nem is