László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

NAGY ISTVÁN: A pápai ütközet 1809. június 12-én

mértek János főherceg seregére.

157 Ez az összecsapás a győri csataként vonult be a történelembe. A megvert csapatok Komáromba hátráltak. A pihenő után János főherceg csapatai újból szétváltak. A reguláris egységek a főherceg vezetésével Pozsonyhoz vonultak, a nemesi felkelők Komárom mellett maradtak, hogy biztosítsák Budát.

158 Ezzel megszűnt az a korábbi törvénytelen állapot, hogy nem a nádor vezette a felkelő csapatokat, hanem a reguláris hadsereg magasabbegységének parancsnoka. János főherceg ismételten bebizonyította, hogy alkalmatlan hadvezér. Károly főherceg határozott utasítása ellenére túlságosan lassan hajtotta végre meneteit, aminek az lett a végeredménye, hogy lekéste a wagrami csatát, így nem kis részben lett okozója az osztrák vereségnek. A francia hadsereg a győri csata után csak lanyhán üldözte Komáromhoz János főherceg csapatait. Napoleon ugyanis megparancsolta Eugéne-nek, hogy álljon készenlétben, hogy gyorsan a Bécs előterében elrendelt összpontosítás színhelyére tudjon vonulni. A győri várban visszamaradt őrség tíz napig tartott ki, és június 24-én kapitulált a franciák előtt.

159 A győri sánctáborba szorult nemesi felkelő Meskó-hadosztály a győri csata másnapján sikeres kitörést hajtott végre, és hatalmas kerülővel, a Balatont megkerülve Komáromba vonult.

160 Napoleon július első napjára rendelte el az összpontosítást. Ez azt jelentette, hogy Eugéne-nek ki kellett ürítenie a magyar területeket. Egyedül a győri várban maradt gyenge őrség. Ezzel lezárult a magyarországi harcok fejezete. Napoleon július 6-án kelt át a Dunán, és haladéktalanul megtámadta Károly főherceg hadseregét. A csata július 7-én egész nap tombolt, és végül a francia hadsereg Napoleon kiváló vezetésének köszönhetően kicsikarta a győzelmet. Károly főherceg Csehország felé vonult vissza. A francia csapatok július 11-én Znaim mellett újabb győzelmet arattak, és ezzel 12-én Károly főherceget rábírták a fegyverszünetre.

161 A fegyverszünet megkötésének pillanatában az osztrák hadsereg még nem bomlott fel, késznek mutatkozott a harcra. Ferenc császár körében ezt többen Károly főherceg szemére is vetették. Károly azonban úgy értékelte a helyzetet, hogy seregének többé már nincs esélye a győzelemre. Bár a fősereg létszámát a sok különítmény bevonásával emelni lehetett volna, nem állt rendelkezésre olyan földrajzi akadály, mint a Duna Aspern és Wagram előtt. Károly számításba vette, hogy Napoleon szintén további erősítéseket várt. Mindezeket figyelembe véve Károly helyes döntést hozott. A hadjárat folyamán csupán egyetlen olyan csatát vívtak, amelyben nem a franciák győztek (Aspern), de ott az osztrákok inkább a szerencsének köszönhették sikerüket. A sok landwehrcsapattal, és tartalékegységgel kiegészített osztrák fősereg nem állhatott ellen a francia csapatoknak. A fegyverszüneti megállapodás értelmében francia csapatok újból felvonultak Magyarország területére. A Rába vonala jelentette a fegyverszüneti vonalat. További fegyveres összecsapásra már nem került sor. 151 Mayerhoffer 123-125. 158 Mayerhoffer 126-127. Mayerhoffer 127. 160 Bodnár 95-100. 161 Mayerhoffer 142-168.