László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

NAGY ISTVÁN: A pápai ütközet 1809. június 12-én

általában elfogadottak a hadtörténészek körében, ebben az esetben sem merül fel olyan adat, amely megkérdőjelezné. A veszteségek többsége magától értetődő módon foglyokból állt. Nehéz megbecsülni a foglyok számát, de legalább az összveszteség fele, valószínűsíthetően kétharmada, háromnegyede fogoly volt. A fennmaradó legfeljebb 200 főnek nagyobbik része sebesült lehetett, és csak néhány tíz katona halt meg. A legvalószínűbb, hogy a nemesi felkelők soraiból került ki a legtöbb fogoly, míg a reguláris egységeknél több a sebesült és a halott. A francia veszteségeket még ennél is nehezebb megbecsülni, mert csupán egyetlen konkrét adat áll rendelkezésre, a francia csapatok tiszti veszteségei. Az ütközetben harcoló ezredek közül kizárólag az 1. lovasvadászezred szenvedett egyfönyi tiszti veszteséget. Egy tiszt a harcban szerzett sebesülésébe halt bele. Minden bizonnyal az Alvinczy-katona által lelőtt tisztről van szó. Ezen kívül több adat nem ismeretes. A forrásokban és szakirodalomban konkrétum nélkül nézőponttól függően a "jelentéktelen", és "a franciák sokkal nagyobb veszteséget szenvedtek"

154 kitételekkel találkozunk. így ebben az esetben is feltételezésekre vagyunk utalva. Nincs okunk feltételezni, hogy a francia veszteségek jelentősen kisebbek lettek volna, mint a magyar veszteségek. Ez természetesen foglyok nélkül értendő, mert a francia harcászati győzelem eredményezett magyar foglyokat. Ha feltesszük, hogy a harcászati győztes veszteségei valamivel mérsékeltebbek voltak, akkor a néhány halott, és száz fő körüli sebesült helytállónak tűnik. Hangsúlyozandó, hogy ez a szám nem adatokra alapul, hanem feltételezés. A franciák kedvező helyzetben voltak, mert a harctéren maradt sebesültjeik nem estek fogságba. így a könnyebb sebesültek azonnal újra szolgálatba állhattak, tehát nem csökkentették a harcoló létszámot. Ellenben a magyar veszteségek a harcoló létszámot is jelentősen csökkentették, mert a franciák mindenkit elfogtak, aki nem zárt egységben vonult vissza.

155 A pápai ütközet a francia hadjárat második legnagyobb összecsapása volt, méretében csak a győri csata előzte meg. Történeti tudatunkban ennek ellenére nincs a neki megfelelő helyen. Az összecsapásban a franciákkal kizárólag magyar (nemesi felkelő, és a reguláris huszár- és gyalogosezredek magyar legénységű egységei) hadak verekedtek magyar földön. Bár vereséget szenvedtek, nem vallottak szégyent, becsülettel helytálltak. 4. Kitekintés A pápai ütközetet követő nap a Tétről a Győr mellett lévő szabadhegy-kismegyeri állásba hátráló Belső-Ausztriai Hadsereg véglegesen egyesült a nemesi felkelő csapatokkal.

156 A felkelőket a reguláris hadsereg dandárjaiba osztották be, valamint kialakítottak egy nagy lovashadosztályt a felkelő lovasságból, és a reguláris huszárokból. A Pándzsapatak vonalán kialakított harcrendet a franciák június 14-én megtámadták, és vereségei 154 VcmLIV. l./f. 1.3. p. 155 Du Casse 267. |Sft Bodnár 49.