László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
NAGY ISTVÁN: A pápai ütközet 1809. június 12-én
A francia oldalon Eugene Beauharnais egyértelműen tisztában volt Pápa jelentőségével. 4 '^ A tehetséges hadvezér Napoleon méltó tanítványának bizonyult, és kiváló hadászati cselt alkalmazott célja elérésének érdekében. A francia felderítési adatokból Eugène értesült, hogy a magyar nemesi felkelés központja Győrben található. Ez bizonyossá tette, hogy János főherceg Győrt akarja elérni. A balszárnyát alkotó könnyűlovasságnak ezért olyan utasítást adott, hogy hajtson végre demonstrációt Győr ellen. Eugène terve szerint József főhercegnek, a nemesi felkelés parancsnokának azt kellett hinni, hogy Győr ellen francia támadás készül. Ebben a hiszemben József majd nem fog csapatokat küldeni Pápára, nehogy veszélyeztesse a győri bázis biztonságát. Terve sikerült, mert június 9-én József csak Tétig engedte a Mecséry-különítmény csapatait, és feladatának a Marcal-vonal védelmét szabta. 46 Meg kell jegyezni, hogy a demonstrációt végrehajtó Montbrun tábornok - a francia hadsereg egyik legjobb lovassági parancsnoka - kiválóan végezte feladatát. A francia könnyűlovasság olyan aktív tevékenységet fejtett ki, mintha egy nagyobb erő elővédje lett volna. Ezzel Eugène a figyelemelterelés mellett használható felderítési adatokhoz is jutott. Eugène számára tehát adott volt az alkalom Pápa elfoglalására. Ezzel az alkalommal viszont nem tudott élni, mert az olyan menettempót követelt volna a csapatoktól, ami a harckészség jelentős romlásához vetetett volna. Eugène számára június 12-én derült csak ki, hogy Pápa mellett nem kerül sor döntő csatára. A csatát két nappal később, június 14-én, a marengoi és a friedlandi csaták évfordulóján vívták meg Győr mellett. 47 Érdekes elgondolkodni azon, hogy a francia parancsnok miért nem vállalta a nagy menettempót célja elérése érdekében. Napóleonra, és tábornokaira jellemző, hogy vállalták a nagyobb menetveszteségeket egy jelentős cél érdekében. Eugène, akit méltán tartanak kiváló hadvezérnek ezt nem tette meg. Ennek okát abban kell keresnünk, hogy a magyarországi hadszíntér a háború szempontjából mellékhadszíntérnek minősült. Egy mellékhadszíntéren elért siker érdekében pedig nem lehetett nagy veszteségeket vállalni, mert akkor a főhadszíntér döntő csatájában csak kisebb erőt lehetett bevetni. Érthető tehát, hogy Eugène nem akart jelentős veszteséget vállalni. Napoleon az Itáliai Hadsereg feladatának a megakadályozást, nem pedig a megsemmisítést szabta meg. Egy mellékhadszíntéren elért siker hadászatilag csak akkor ért valamit, ha a főhadszíntéren a döntő csatát sikerrel vívják meg. Eugène mérlegelt, és jól döntött. 2. 3. A hadjárat eseményei. Június 5-77. A francia Itáliai Hadsereg centruma június 5-én indította meg támadását. Az első komoly leküzdendő akadályt a francia csapatok előtt a Rába jelentette. A folyón Pápa irányában Sárvárnál lehetett átkelni, de kisebb kerülővel a rábahídvégi híd is rendelkezésre állt. A francia vezetésnek csak a sárvári átkelőről volt tudomása. Az első komolyabb összecsapás 7-én délben Szombathely birtoklásáért robbant ki. 48 J ános főherceg magyar csapatokból álló szombathelyi különítménye Geramb alezredes parancsnoksága alatt harcolva húzódott vissza. Grouchy hadosztálytábornok dra45 Du Casse 259. 4 * József nádor 477-478. 47 Bay 33-34 48 Veress 1987 8!.
