László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)
HERMANN ISTVÁN: Pápai bírók a XVII. században. Adalékok a XVII. századi Pápa városi archontológiához
voltak. Sándor György és Hegyi István 40 sokszor viselt vármegyei tisztséget 41 . Mindketten vagyonuk és társadalmi állásuk szerint a jelentősebb vármegyei nemesség soraiba tartoztak, illetve Hegyi István a házasságkötéssel, felesége révén 4 "" oda emelkedett. (Birtokaik jóval túlterjedtek Veszprém megye határain.) Egy olyan személy van, akinek sem származása sem életpályája nem ismert jelenleg, az 1684/85-ös év bírája: Perneskó János. Az adatok alapján a XVII. századi pápai városvezetés iparos-polgári jellegét lehet kimutatni. Ha volt is valamiféle beleszólási lehetőség a földesurak vagy a várkapitányaik részéről a bíró választásba, az nem közvetlen befolyásolásban, hanem a városi polgárok megnyerésében nyilvánulhatott meg. A pápaiak viszonya a földesúri hatalommal általában zavarmentes volt. A földesurakról, azok tisztségviselőiről a természetes tisztelet hangján beszéltek a magistrátus tagjai, de nem riadtak vissza az erélyesebb, megnyilvánulásoktól sem, ha érdekeik védelme ezt megkívánta. A pápai várba bezárt polgártársuk 43 kiszabadítására a várkapu előtt — a vád szerint — zendülésszámba menően gyülekeztek össze. 44 Alig két év múlva, nemes Sándor György bírósága alatt a város és a földesúr között mindennaposak voltak a konfliktusok a fennmaradt úriszéki jegyzökönyvek tanúsága szerint. 45 Az adatok alapján jól elkülönült egymástól a földesúr, a birtokigazgatásában szerepet játszó tisztségviselők, a végvári katonaság (az utóbbi két csoport elitje játszik jelentős szerepet a vármegye általában Pápán működő igazgatásában) és a városi lakosság (a „polgárok") világa. A város első emberei között egyetlen esetben sem találunk a pápai végvári katonaság tisztjei, elöljárói közé tartozó személyeket. 46 Ha valamilyen feladatra mindkét rendből választani kellett embereket, azt külön-külön tették meg. Például a városi presbitérium megalakításakor külön hagyta jóvá a testületet a földesúr, majd a vitézlő rend, végül a városi rend. A tagok közül hat fő a vitézi-, hat fő a városi rendből került ki. A rendkívüli presbiterek valamennyien a város polgárai Az is érdekes, hogy a négy nemesi származású bíró közül Sándor György és Hegyi István maga szerezte a nemességet, tehát első generációs nemesember volt. Hegyi István esetében biztosan tudjuk igazolni kézműves — szabó — származását. 41 Lásd pl. VeML IV 3 a iratsorozatait a megfelelő évköröknél. 42 Rauser Gergely özvegyét. Farkas Dorottyát vette nőül. 43 Varga Markó csizmadia mesterről volt szó, aki többször viselt városi tisztséget. 44 Varga, 1958. 508. p. 271. A vád képviselője szerint valódi társadalmi állásuknak megfelelően jobbágyoknak nevezik a városi magistrátus tagjait, élén a bíróval. Az alperesek ügyvédje öntudatosan a polgár kifejezést használja megjelölésükre. Elmondásuk szerint a földesúr távollétében az offíciális hatalmaskodásáról volt szó. Az eset 1620-ban történt. 45 Az 1620-as évek a földesúr és a város viszonyában további kutatásokat igényelnek, de a jelenleg ismert adatokból is látható, hogy ez az időszak meglehetősen feszült volt. 1618-ban halt meg enyingi Török István, leányágon a város és a vár a Nyári família birtokába került, valószínűleg megpróbálták a korábban elért kiváltságokat átalakítani. 46 Az adatok alapján egy esetben lehet kimutatni, hogy Csórom Péter, aki 1617-ben a vitézlő rend részéről megválasztott egyházú* volt, később városi esküdt lett. (Lásd: Adattár.) Természetesen lehet, hogy a korábban vitézlő renden lévő Csórom Péter házasság, baleset, vagy egyéb ok miatt otthagyta a katonáskodást, majd betagozódott a pápai polgárság soraiba.
