László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)
TÓTH PÉTER: A lázadók teste és az árulók büntetése. A pápai vallon zsoldosok kivégzése és a megtorlás hóhértechnológiájának kultúrtörténeti emlékei
domásunk van azt bizonyítja, hogy ez a halálnem az istenkáromlók és istentagadók büntetése volt. Ilyen büntetést róttak ki az eretneknek tartott szombatos Thoroczkai Jánosra krisztuskáromlás bűnéért 1638. Július 17-én a Kétvízközben. 76 1681-ben Kolozsvár város bírósága Kis Istvánra káromkodásért a következő sententiát hozta: "hóhér által nyelve kivágattassék és azután arra rendeltetett helyre kivitetvén, mint olyan Isten ellen való káromkodó kővel agyonverettessék. " Ugyanebben az évben ugyanitt Puha Györgyre és Nóvák Istvánra is ezt a halálnemet rótták ki, de Nóvák büntetését fővételre mérsékelték. 78 A 18. századból megkövezésre utaló forrásról nincs tudomásunk. 4.2.4. Állatbőr he varrás és napon megaszalás: Az élve eltemetés másik kegyetlen halálneme volt az állatbörbe varrva történt kivégzés. Ennek a halálnemnek is több nyomát találjuk az ókori, illetve a keleti forrásokban. Valószínűleg egyes esetekben a temetkezési szokásokkal is összefüggésbe hozható ez a halálnem. Appolóniosz Rhodiosz Argonautikajában olvashatjuk: "És miután a hajóval nádasokon, vizeken vezetett az útjuk, egy síkság szélénél értek partot, melyet Hürkániai síkságnak hívnak. Egy sor hajlékony ágú cserje és fűzfa magasodott ott, csúcsukon kötelekkel felerősített holttestek függtek. A kholkisziaknál még ma is szentségtörésnek számít máglyán elégetni a halottat; a földbe temetést és síremlék állítását szintén tiltják. Hanem kidolgozatlan marhabőrbe csomagolják, és így, a várostól távol eső fákra aggatják őket. De a föld mégis egyenlő jogokat élvez; ugyanis ide temetik a férfiaknál sokkal törékenyebb nőket. " (Fridii Judit fordítása) 79 A Folyók és hegyek című, valaha Plutarkhosznak tulajdonított értekezés 5. fejezetében esik szó az elítéltekről: "a jelenlévő férfiak megragadják, állatbőrbe csavarják, és az «Istentelen Szajanak» nevezett, kúthoz hasonló kör alakú nyílásba hajítják. Harminc nap elteltével kihúzzák a férgekkel teli testet, és elviszik a Maiotisz Mocsárba. A keselyűk, ki tudja honann, tüstént megjelennek, és szétszaggatják a holttestet. így beszél Ktésziphón Sztkítiának második könyvében. " (Fridii Judit fordítása) 80 Az ökörbőrbe bújt mondai hősök színlelik a halált, és a rothadás jeleként testüket férgek borítják el. 81 A szkítákat jellemző másik elbeszélésben viszont a halottak túlvilági csoportjában a bűnös lelkeket, elítélteket ökörbörbe csavarva a férgek és a keselyük falják fel. 82 Apuleius Aranyszamár regényében a főhősre szintén hasonló sors vár, amikor a történetben szereplő rablók azzal fenyegetik, hogy mint szamarat megnyúzzák, és a fogságra vetett áldozataikat az ö szamár-bőrébe bújtatják. 8 '' A római büntetőjogban is a 7 " Jakab 1870: 11/648. Idézi még Hantos 1943: 11. és Kiss 1994b: 339. 77 Kiss 1994b: 339. 7x Kiss 1994b: 339. 7 " Dumézil 1986: 446. s " Dumézil 1986: 446. 81 Dumézil 1986: 442. S2 Dumézil 1986: 446. 83 Apuleius 1971.
