László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)
TÓTH PÉTER: A lázadók teste és az árulók büntetése. A pápai vallon zsoldosok kivégzése és a megtorlás hóhértechnológiájának kultúrtörténeti emlékei
kínos halálnemek közé tartozott ez a büntetés. A bivalybörbe varrás és napon aszalás elsősorban rablók, útonállók vagyis férfiak, míg az állatokkal együtt zsákbavarrás, majd vízbedobás a prostitúcióra kényszerítő kerítő nök büntetése volt a római jogban. Ennek megfelelően a római jog 14-15. századi recepciójának megfelelően jelenik meg újra ez a büntetésnem a 14-16. századi büntetőjogban is. Pozsonyi példákat ismerünk parázna és kerítő nök zsákbavarrásáról és vízbedobásáról, illetve eperjesieket rablók élve megaszalásáról. A Magyar Simplicissimus beszámol egy ily módon végrehajtott 17. század közepi kivégzésről: a rabló "testét késsel egészen felvagdosta a hóhér, így - a fejét künn hagyva - varrta be egy frissen lenyúzott lóbőrbe s a forró nyári nap hevének kitéve, oldalánál fogva felakasztották s rettentő kínok között csak harmadnapra múlt ki. " Ebben az esetben a halálnemnek többféle szimbolikája lehet. Míg az állatbőrbe varrás azt jelképezi, hogy a testet a férgek falják fel, illetve hogy végül mindazon maradványokat amiket a férgek meghagytak, azt a madarak takarítják el. addig a napon aszalás a tüzhalálnak feleltethető meg. Ez a kivégzés tehát szintén a 'Megrútabb" halálnemnek számított, és elsősorban a rablók, útonállók sorsául szánták. Nem véletlen tehát, ha a pápai zsoldosok halálnemei között is feltűnik. 4.3. A víz: a test a halak tápláléka némellyek az malomfoga kerekeire kötöztetvén, mindaddig mentetnének bé az vízben, míglen istentelen és kegyetlen lelkeket ki tudták légyen " (Istvánffy) 4.3.1. Vízbefut'lasztás: 1495-ben II. Ulászló király 2. dekrétumának 31. törvénycikke rendelkezett arról, hogy ha a külföldiek mástól, mint a királytól vagy másoktól, mint akiknek ebben az országban kegyúri joguk volt, kérnek fel egyházi javadalmakat, vízbe kell őket fullasztani. A cikkely 2 paragrafusa rendelkezik továbbá arról, hogy az ország szabadságának nyilvános háborítok együtt és egyenként vízbe kell fullasztani. Mindez tehát az egyházi vagyon, illetve az ország szuverenitása ellen törő külföldieket sújtotta. 86 Tubero is említ egy olyan esetet, ahol egy kivetkőzött balaton-felvidéki pap kegyetlenkedéseit Kinizsi Pál irgalmatlanul megtorol, a papot ugyanis malomkerékhez kötve előbb vízben megforgatják, majd máglyán elégetik. 87 A vízbemerítés valószínűleg a lázadásnak, mások birtokára törésnek szóló halálnem, míg a máglya az istentagadóknak címzett halálnem volt. Mindezekből következik, hogy a pápai zsoldosok kivégzésénél a malomkerékre kötözés és vízbefojtás az ország szuverenitása ellen törő külföldi katonáknak szólt. Meg kell még jegyeznünk, hogy hasonlóképp vízbefojtás volt a büntetése azon nőknek is, akik a hadsereg körül prostitúcióból tartották fenn maguZlinszky 1995. Pandula 1989: 17. CJH, 11. Ulászló, 1495. évi II. dekrétuma 31. te, Kolosvári-Óvári 1896: 580-581. Tubero 1994: 170-171.
