László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)

TÓTH PÉTER: A lázadók teste és az árulók büntetése. A pápai vallon zsoldosok kivégzése és a megtorlás hóhértechnológiájának kultúrtörténeti emlékei

4.1.2. Karóbahúzás: "eg}' része az vékonyánál fogva nyársba vonattanyán " (Istvánffy:) A karóbahúzás valószínűleg keleti eredetű büntetésnem volt, mely a 14-15. században az oszmánok előretörésével jelent meg az európai büntetésnemek kelléktárában. Korai említéséhez tartoznak Hérodotosznak a szkíták királytemetkezéseiről és emberáldozatairól készült beszámolói. Ezzel kapcsolatban Hérodotosz leírja, hogy a szkíták lovakat és szolgákat ölnek le egy-egy király temetése alkalmával, és ezeket a szolgákat karóba húzva megnyúzott és kitömött lótetemekre ültetik "mégpedig a következő módon: függőlegesen, a gerincoszlopuk mentén, egészen a nyakugig karóba húzzák őket; a karó lefelé kiálló végét beillesztik abba a farúdba, amely a ló testén vízszintesen halad végig. Miután ezt a lovasságot felctllították a sír körül, visszavonulnak. "

,7 A karóbahúzásnak több bizánci szövegemlékét is ismerjük, loannész Skylitzész Synopsis historiarumában például Bulcsú magyar vezér karóbahúzásáról ír.

3 További bizánci források tudósítanak a karóbahúzásról, mint Ioannes Kinnamos Epitoméja

j9 vagy Nikétás Choniátés munkái.

40 Első magyarországi említésével Kézai Simon Gesta Hungarorumának 39. fejezetében olvashatunk, ahol a krónikaíró a Regensburg alatt a 916. évi portyázásról és a magyarok kegyetlenkedéseiről számol be. A magyarok a foglyul ejtett Henricius de Schwarzenberg császári fővezért és sok más embert Regensburg város falai előtt zászlórúdba húztak és nyilaikkal borzalmas kegyetlenséggel átlyuggattak.

41 A karóbahúzás különösen kínos halálnemnek számított, hisz attól függően, hogy milyen módon vezették keresztül az elítélt testén a karót, lehetett a büntetés végrehajtás idejét meghosszabbítani és az elítélt kínjait növelni. A végrehajtásnak két módját ismerjük. Az egyik módon az elítéltet egy kihegyezett, majd függőlegesen földbe ásott karóba ültettek, lábait lefelé rángatva testét "karóba verték". A másik módon az elítéltet a földre fektették, majd a lábaira kötött kötelekkel nyársba húzták, miközben testét a földhöz szorították, majd az oszlopot függőlegesen felállították. Ez utóbbi eljárással szabályozni tudták, hogy a karó milyen belső részeket fúrjon át, így az elítélt legtöbbször nem hall meg közvetlenül a karóbavonás alkalmával, hanem csak később a nyárson felállítva vérzett ki. Hain Gáspár lőcsei krónikája az 1534. év bejegyzéseinél írta, hogy április 26án Igiónál négy cigányt elfogtak és karóba húztak, mert kínvallatásuk alkalmával bevallották, hogy mivel Lőcse Ferdinánd pártjára állt Szapolyai Jánostól pénzt kaptak a város felgyújtására.

42 Bár a felnyársalás tipikusan katonai büntetésnek számított, tehát elsősorban férfiakra szabták ki, akadt kivételes példa arra is, hogy nőt húztak karóba. Bártfán 1590-ben egy Hedvig nevű felsővolyai illetőségű férjezett nőt, parázna és er" Dumézil 1986: 418. 3Í Vázsonyi 1999: 87. 39 Vázsonyi 1999: 87. 40 Duerr 1993:242. 41 Szentpétery 1937:1/168; Vázsonyi 1999: 86. 42 Hain 1988: 69.