László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)

UGHY ISTVÁN: Lőportartók sugallta gondolatok

napszimbólummal, tehát szerepe kihangsúlyozott volt valamikor a nap mellett. A varázslásban, gyógyításban akármilyen közönséges, jelentéktelen jel nem kerülhetett kapcsolatba a nappal. 2. ábra: Gránátalma ábrázolás egy kiskadácsi csempetöredéken „A gránátfa közép-ázsiai eredetű, Dél Európában honos cserje... a népművészetben igen általános, sokféle formában jelentkező díszítőelem". (Magyar Néprajzi Lexikon, ILk.) A mákról meg a következőket olvasni a Néprajzi Lexikon III. kötetében: „Elsősorban rontáselhárító... apró szemeihez kapcsolódnak a bőségvarázsló, termékenységvarázsló hiedelmek is... Gyógyszerként való használata főleg ópiumtartalmán alapszik. Mint altató- és nyugtatószert használták régtől fogva." Mákot is tarthattak e tárgyban használóik, mint tudjuk ez a tárgy szárazon tartotta a benne tárolt anyagot. Ez csak feltevés persze. A kutatók szerint sót viszont mindenféleképpen tartottak benne. Egy Tusnádfürdőről származó, löporszarúnak meghatározott tárgy kapcsán felmerült bennem egy ötlet, ami talán merésszebb következtetésekhez vezet (XII. tábla, B.). Abból indulnék ki, mint amiből Lükő Gábor (Művészet 1972. II és V.), hogy egy sámándob tartozéka lehetett, nevezetesen a dob ember alakú belső fogantyúja (A feltételezett rekonstrukció rajza a XII. táblán). „A magyar porszarunak [...] sokkal szorosabb kapcsolata volt a sámándobokkal, mint az eddigiekből azt gondolnánk. Minden jel arra vall, hogy a régi magyarok - a türk-kazár eredetű keresztköteles dobok mellett - ismertek egy más szerkezetű dobot is, melyek az obi-ugoroknál a legújabb korig használatban voltak [...] A magyar porszaruk néhány archaikus példá-