László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)
MEZEI ZSOLT: Adatok a pápai ferencesek lelkipásztori és hittérítő tevékenységéhez
fölszentelésének és védőszentjének ünnepén. Ugyanakkor a ferencesek voltak azok, akik két nyelven is tartottak szentbeszédeket, mivel a 18. század első harmadában — a Pápán letelepedett várkatonaság és a beköltöző német kereskedők miatt —jelentősen megváltoztak a városi lakosság nyelvi arányai. Az 1711. évi pestisjárvány jelentős pusztítást végzett az őslakosság körében, ez is a nyelvi arányok megváltozásához vezetett. 1730 körül a barátok már magyarul és németül is prédikálnak, külön magyar és német hitszónokokat tartanak. A magyar prédikációk ideje: minden újholdvasárnap délelőtt 9 óra. Nagyböjtben minden pénteken, nagypénteken délután 3 órakor pedig ünnepi szentbeszéd volt. Német nyelvű prédikációt tartottak minden újholdvasárnapot követő vasárnapon, az énekes mise után. Nagyböjtben vasárnapokon a litánia és a kompletórium után, nagypénteken ebéd előtt hallhattak német hitszónoklatot. Magyarul prédikáltak még a Ferences Rend ünnepein: Szent Ferenc, Szent Antal emléknapján, a porcinkulai búcsúkor és a keresztjáró napok másodikán." Különlegesen kitüntették magukat a pápai ferencesek a nagy járványok idején. A 18. században sokszor pusztított a "fekete halál", a pestis. 171 l-ben hivatásuk teljesítése — betegek ápolása, gyóntatása — közben meghaltak: október 26-án P. Benedek Ferenc gvardián (a rendház főnöke, elöljárója), november 14-én P. Koch György német szónok, november 27-én Lanczára Dániel klerikus. 1713. február 12-én P. Madocsány Imre, december 7-én fráter Németh Péter laikustestvér. Jellemző és a helytörténeti irodalomban mindmáig ismeretlen epizód a pápai ferencesek történetéből az az állítólagos csodás gyógyulás, amely 1715 körül történt a Szent Antal-oltár előtt. Szerencsére P. Takács Ince kézirata megőrizte számunkra az eset leírását, amelyet alább közlünk: 12 "Csodálatos az Isten az ő szentjeiben és szent minden művében. " A páduai Szent Antal (ereklyéi) átvitelének (translatio) napján 13 , amikor is egy lovas katona a Cseherni ispán Honoffer-csapatából, akit Veinberger Mihálynak hívtak, aki ha nem tévedek a Kismarton környéki Millichott 1 ' 1 faluban született, melyben a templom is Szent Antal tiszteletére van szentelve, a katona ezen szent közbenjárására visszanyerte korábbi egészségét. Az esetet pedig részint az ő elmondása, valamint saját információink alapján mondjuk el. Ez a fiatalember szülei akarata ellenére állt be katonának, nem hatották meg könnyeik, és az áldásuk nélkül cselekedett. Olyan súlyos szerencsétlenség történt vele, hogy ha Szent Antal nem segített volna, egész életét nyomorult teremtményként tengette volna. Az történt vele, amit a szülei is megjósoltak előre: szerencsétlen módon leesett a lováról és olyan sérülést (bénaságot) szenvedett, hogy 5 napon keresztül egyik lábára sem tudott ráállni. És nem segítettek rajta sem gyógyszerek, sem kenetek, sem füstölések. Még az ezredorvos sem tudott segíteni rajta. A Szent Antal translatioja 11 Annotationum Liber conv. Papén. 51-52. (Idézi: TAKÁCS - PFEIFFER, 2001.) 12 Annotationum Liber conv. Papén. 24. — A szöveg fordításában és értelmezésében nyújtott hathatós segítségéért dr. Köblös József kandidátusnak, kedves kollégámnak mondok köszönetet. (A fordítás nem szó szerinti.) 13 február 15. 14 Talán Milchdorf 7
