Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Kiss Viktória: Megfigyelések a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája edénydíszítési technikájáról
hogy a tekercselt pálcikás technika valóban létező edénydíszítési módszer volt. Bizonyítják ezt azok a lenyomatok, amelyeken az eszköz vége és a rátekercselt anyag felerősítése látható (1. ábra 4-6, 8). Jól látszik, hogy időnként csomóval, vagy a fonál végének áttekercselésével indították annak feltekerését a pálcikára. Ugyancsak jó részletfotók bizonyítják az eszköz és a fonál minőségéről tett megfigyeléseket: az eszköz néha sokszögletű, de lehet sima, hengeres is. A fonál vagy zsineg is lehet sima , időnként viszont jól láthatók a több szálból csavart zsineg rostjai. A feltekercselt fonál gyakran nem egyenletesen oszlik el az eszközön, ismétlődő szabálytalanságai alapján Méri joggal következtetett az eszköz edény felületbe való ismétlődő, szakaszos benyomkodására az edényen folyamatosan körbehaladva (1. ábra 1). Ugyanezt bizonyítja az eszköz végének szintén megfigyelhető, ismétlődő nyoma a mészbetétágy egyes szakaszain. Méri megfigyeléseit Torma I. egészítette ki, amikor megállapította, hogy a tekercselt pálcikával készített bemélyítés a kisapostagi kultúra 1. fázisában önmagában alkotta az edények díszítését, míg a kultúra 2. fázisában mésszel töltötték ki, így már csak a mészbetét ágyául szolgált. 10 A kisapostagi kultúra későbbi időszakáról (Kisapostag 3.) szintén Torma I. és Csányi M. tett alapvető megállapításokat , megfigyeléseim ez utóbbiakat illusztrálják illetve kiegészítik. Az itt tárgyalt késő kisapostag - korai mészbetétes fázis díszítéstechnikájára főként a tekercselt pálcikával készített széles mészbetétágy jellemző. E módszer kialakulásához vezető úton az első lépést valószínűleg a vékony tekercselt pálcikával készített, de már szorosan egymás alá helyezett mélyítések jelentették, melyet mésszel kitöltve már széles sávos mintát kaptak. így készültek például a szőlősgyöröki 4. sír edényein látható mészbetétágyak (1. tábla 1-2, 5. tábla 1). A következő lépés a két egymás mellé fogott és így áttekercselt vékony pálcikával készített széles mészbetétágy alkalmazása lehetett (pl. Balatonlelle-Rádpuszta, Juta 1. tábla 3-4, 5. tábla 2-3). Ezt a módszert a bemélyítések végén látható kettős végződés bizonyítja - ugyanezt már Méri is megfigyelte egy Kisapostagról származó bögrén és egy urna peremtöredékén (1. ábra 9. és 13), a kettős áttekercselést részlctfotóval is bizonyítva. 12 E módszert és az elkészítéséhez használt szerszámot a „szekszárdi kultúra" előhírnökének tartotta, ahol már „széles, lapos eszközre (hosszanti rostjai után ítélve) falapocskára tekercseltek" véleménye szerint. Méri e megállapítása teljes mértékben helytálló, vagyis, hogy a kettős, áttekercselt pálcikát szélesebb lapocska váltotta fel, csupán annyival kell helyesbíteni, hogy ez az egyszerűsítő megoldás már a késő kisapostagkorai mészbetétes időszakban megvan: az általam megvizsgált edények jó részének mészbetétágyát ilyen, fonállal feltekercselt széles fa- vagy csontlapocskával készítették a tárgyalt korszakban (pl. Balatonlelle-Rádpuszta 1. tábla 5, 2. tábla 1-2, 5. tábla 4). Előfordulnak persze egyedi módszerek is - a szőlősgyöröki 3. sír tölcséres nyakú bögréjének széles mészbetétágyát vékony tekercselt pálcikával és ez alatt még két sorban kis négyszögletes átmetszetű eszköz végének bcnyomkodásával állítottak elő (2. tábla 3). vagy Llddell ML, D.: New light on an old problem. Antiquity (1929) 283-290. A tekercselt pálcikás technika párhuzamaihoz (előzményeihez) ld. Torma 1972, 28. A zsinegdíszes és Litzenkerámiás elmélet fő képviselője Bandi G. volt (ld. Bándl G.: Adatok Dunántúl korabronzkori történetéhez. JPMÉ (1964) 65-72.; Bánd] G.: A déldunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának elterjedése és eredete. DunántDoIg 1967.; Bándl G.: Adatok a mészbetétes edények népe északdunántúli csoportjának történetéhez. JPME (1967) 2533.; Bándl G.: A mészbetétes edények népe északdunántúli csoportjának kialakulása és elterjedése. VMMK 11 (1972) 41-58. - a Litzenkeramikot azonban ma már későbbi időszakra keltezi a kutatás. Ld. ehhez még Torma 1972. 24. 8 Méri 1942. XV. t. 1..XVI. t. 1., 5-6., 8-9., 14-16. Méri 1942. XVI. t 1-5., 14-16. Méri vaddisznósörtét és lófarokszőrt alkalmazott a feltekercselés modellezéséhez és sikerrel tudta utánozni a bronzkori technikát 10 Torma 1972. 20-22., 30. Megkülönböztetésükre a „tekercselt pálcikás díszítés" illetve „tekercselt pálcikás mészbetétágyas díszítés" elnevezéseket alkalmazta. " Torma I.: A kisapostagi kultúra telepe Balatongyörökön. VMMK 11 (1972) 30; Torma I.: A balatonakaii bronzkori sír. VMMK 13 (1978) 20-24; Csányi M.: Középső bronzkori telep a veszprémi Várhegyen. VMMK 13(1978)31-36. 12 Méri 1942. DC. t. L, XVI. t 9., XV. t. L, V. tla-b. Ezek az edények a kisapostagi temető későbbi, már a kora - vatyai időszakba átfejlődő részéből származnak, mely a késő kisapostag - korai mészbetétes fejlődéssel egyidős. Bővebben ld. Honti - Kiss 1995,18.
