Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
A veszprém megyei középkor-kutatás új eredményei - Takács Miklós: Veszprém megye 10-11. századi kerámiája
lelt bögre a Kárpát-medence egészének távlataiban is szinte unikumnak számít. Bár ezen edény semmiképp sem tekinthető a szabad kézi formálás egy „klasszikus" példájának. Vállait ugyanis egy körbefutó hullámvonal díszíti, annak nyomaként, hogy a készítés utolsó fázisában azt valamilyen alátétlapon körbeforgatták. Azaz, ezen edényke egy precízebb osztályozás esetén mindenképp az úgynevezett utánkorongolt kategóriába sorolandó. E kis kitérő után térjünk vissza a korszak „átlagos" telepkei ámájáia. Az átnézett leletek egy részénél a kézikorong használatát a varratokon túl a fenékbélyeg is bizonyítja (2. tábla 9., 10.). A Veszprém megyei telepfeltárásokon lelt edénytöredékeken általában a négyzet illetve ennek különböző osztásai jelentik a fenékbélyeg ábráját. E bélyegek vizsgálatát sajnos megnehezíti, hogy keltezésük bizonytalan. Hiszen a Veszprém megyei leletek közt egyetlen egy olyan edény alj-darab sem akadt, amelynél az oldalfalak indítását egy biztosan keltezhető bekarcolt minta borította volna. E keltezési bizonytalanság miatt pedig nem igazán lehet nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy nem találtam olyan fenékbélyeget a telep feltárásokon és terepbejárásokon gyűjtött edények közt, amelynek ábrája azonos lenne a megye 10-11. századi temetőiben kibontott edények alján látható jellel. A fenékbélyeggel kapcsolatosan még mindenképpen fel szeretném hívni a figyelmet ezen ábra viszonylagos ritkaságára. A leletanyag megoszlása ugyanis ana utal, hogy a Veszprém megyei Árpád-kori gölöncsérek elég gyakran foimáztak edényeket olyan alátétdeszkán, amelybe semmilyen jelet nem véstek bele. így pl. a zirci leletanyagban csak két edényalj volt fenékbélyeges. Bár, be kell vallanom, hogy a zirci edényaljak töredékes állapota miatt csak egyetlen egy esetben lehetett teljes bizonyossággal kimutatni a fenékbélyeg hiányát. A Veszprém megyei 10-11. századi telepfeltái ásókon lelt cserépedények formakincse megfelel a Kárpát-medence más részein tapasztaltaknak. 63 Itt is a formai szempontból értékelhető edénycserepek túlnyomó többsége egykori fazék (1. tábla 1., 3. tábla 3-4., 7. stb.) részlete. Feltűnő viszont, hogy e részarány a fazekak esetében az országos átlagnál is kedvezőbb. E megállapítás értékét sajnos némileg csökkenti a leletgyűjtés jellege illetve az előzetes selejtezés. E két körülmény miatt nem lenne sok értelme az arányok százalékos megjelenítésének sem. A fazékforma gyakoriságát a korabeli háztartásban betöltött fontos szerepe magyarázza. A közepes nagyságú fazék volt a 10-11. században az egyik legfontosabb főzőedény. A nagy példányokat élelemtárolásra használták, a bögrének is nevezett, kis fazekakban pedig vagy szintén főztek, vagy pedig a kész ételeket szolgálták fel bennük. A Veszprém megyei telepfeltárásokon lelt fazekak amennyire töredékeik alapján kikövetkeztethető - mind közepesen vagy erősen kihasasodóak (lásd pl. 1. tábla 1.). A jól kihajló peremük pedig egy többé vagy kevésbé hangsúlyosan ívelő nyakrésszel csatlakozik a külön éllel nem jelzett vállhoz (3. tábla 4., 4. tábla 1-2. stb.). A peremek között szép számmal találhatók lekeiekedőek ( 4. tábla 1-2.), ám ennek ellenére is a pereméi ferde levágása egyértelműen a gyakoribb megoldás (1. tábla 1., 5. tábla 1-4.). Nem számít igazán nagy ritkaságnak néhány perem belső élén feltűnő fedőhomyolat (7. tábla 9.) sem - erre ui. a szomszédos Győr - Mosón Sopron megyében is akad 10-11. századi példa. Az egyetlen szokatlan megoldásnak két várpalotai perem rövid, ívesen kihajló nyakiésze, illetve függőlegesen levágott pereme tekinthető (6. tábla 4., 11.). Ilyen kialakítású edényszélek ugyanis a 13. század elejétől adatolhatok nagyobb számban, városi környezetben. A várpalotai példányok biztosnak tűnő stratigráfiája alapján azonban biztonsággal kimondható: a rövid, ívelt, függőlegesen levágott peremnek is vannak kora Árpád-kori előzményei. A felsoroltak alapján megállapítható, hogy Veszprém megyei 10-11. századi fazekak peremformái még részleteikben is alig különböznek a Kárpát-medence más vidékein lelt, egykorú párhuzamaiktól. E megállapítás alól feltehetően csak egyetlen kivétel akad. Egy külsővati fazéktöredék 64 (6. tábla 8.), amelyen (legalábbis metszetrajza szerint) a perem egy sajátos, lépcsőszerű töréssel csatlakozik a nyaki észhez. Ezen edény pontos elemzését sajnos megakadályozta az, hogy többszöri próbálkozás után sem tudtam nyomára bukkanni a pápai vagy S. Peremi 1989. 4. old., 4. ábra. Török 1962. 80-89. Takács A honfoglalás-kori... (sajtó alatt) Első közlése: Cs. Dax - Éri - Mithay - Palágyl - Torma 1972. 17. t. 1.
