Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
A veszprém megyei középkor-kutatás új eredményei - Takács Miklós: Veszprém megye 10-11. századi kerámiája
veszprémi múzeum raktárában. A pápai járás régészeti topográfiáját tárgyaló kötetben közölt ábra azonban egyértelműen arra utal, hogy c fazék élei jól ki voltak húzva. E körülmény miatt pedig cl kell vetnünk, ama szinte önkéntelenül is megfogalmazódó gondolatot, hogy a fentebb leírt formázási részlet csak egy véletlen folytán keletkezett volna. Más, pontosabb értelmezéssel sajnos egyelőre nem tudok szolgálni, a bizonytalanságot talán egy újabb párhuzam vagy a külsővati töredék újbóli felbukkanása fogja majd eloszlatni. Addig is felvetődhet, hogy e „lépcsőszerű" megoldás talán valami módtn összefügghet a korszak edényművességére igencsak jellemző hengeres és bordázott nyakú fazéktípussal. Az értelmezés bizonytalanságaival ellentétben viszont tény az, hogy c fazéknyak-forma egyelőre még teljesen társtalan a Kárpát-medence 10-11. századi edény mű vességében. Az átnézett Veszprém megyei, 10-11. századi kerámia egyik szembe ötlő jellegzetessége a fazekak hengeres nyakú változatának viszonylagos ritkasága a települési vagy terepbejárásai leletek körében. Összesen ugyanis csak egy ilyen edény töredékével sikerült találkoznom, a Mithay Sándor által már közölt ugodi leletegyüttesben (9. tábla 5.). E ritkaság azonban feltehetően csak a véletlen műve, hiszen Veszprém megyei 10-11. századi temető feltárásokon már számos ilyen edény előkerült, a Veszprém-Komarov úti temetőben egy (9. tábla 1.) a halimba-cseresiben pedig nem kevesebb mint három. 68 Az ugodi hengeres nyakú edény a bordás nyakú és fuletlen alváltozathoz tartozik, amely nemcsak a 10. hanem a 11. századia is jellemző. Az utóbbi keltezést pedig az ugodi edényegyüttes egyik darabján feltűnő úgynevezett fogaskerék-minta is erősíti (9. tábla 3.) (erről alább a díszítések taglalása során szólok részletesen). Az ugodi 5. épület alatti faszenes rétegben lelt bordás nyakú edénytöredék értékét viszont igencsak növeli az, hogy együtt volt egy korai típusú bogrács töredékével (9. tábla 4.) - e leletkombináció ugyanis meglehetősen ritka, a Kárpát-medence egészére nézve is. Kicsit részletesebben kell szólnom a Veszprém-Komarov úti temető 5. sírjának edényéről (9. tábla 1.), e ponton áttörve a dolgozatomban követett elvet, azaz a telepkerámiára alapozott érvelést. A veszprémi edényke vállain ugyanis két kis fül is ül, ami által e kis fazék a hengeres nyakú edények egyik ritkább, de bizonyosan 10. századi csoportjába sorolandó. A bordás nyakú edénykék füles változatának esetében pedig Veszprém egy igencsak délnyugati lelőhelynek számít, hiszen e kerámiatípus a Komarov úti ásatás előtt csak a Kisalföld északi, azaz a Duna-bal parti részén, Borsodban, a FelsőTisza-vidéken illetve a Nagyalfold északkeleti csücskében volt ismert, a Dunántúlon pedig nem! 1 így e kis edényke egy további adalék amellett, hogy a honfoglaló magyaroknak azon része, amely a keleti hagyományokhoz jobban ragaszkodott, nemcsak a Kisalföldön telepedett meg, hanem ettől délebbre, a Dunántúl középső harmadában is. A fazékkal ellentétben meglehetősen nagy ritkaságnak számít Veszprém megye 10-11. századi kerámiájában a korszak másik főzőedénye a cserépüst, vagy cserépbogrács 72 (3. tábla 1.). Azonnal ki kell mondani, hogy c megállapítás nem számíthat igazán újdonságnak, sőt e ténynek már a leletek átnézése előtt is nyilvánvalónak kellett lennie a korszak edényeit elemző kutatók számára. Hiszen Szőke Béla Győr környéki elemzései , azaz 1955 óta közismert, hogy a cserépbogrács a magyarság félnomád jellegű, nagyállattartó gazdálkodásához kötődött, ezen életformának pedig elsősorban a Kárpát-medence síkvidéki nagytájai illetve egyes hegyvidéki medencéi feleltek meg. 65 Hálás köszönettel tartozom Ilon Gábornak illetve S. Perámi Ágotának a keresés során nyújtott segítségükért is. Takács A honfoglalás-kori... (sajtó alatt) 67 S. Peremi 1989. 13. és 14. ábra 68 Török 1962. 67. és 9. ábra 87.; 68. és 10. ábra 149.; 71. és 13. ábra 313. Takács A honfoglalás-kori... (sajtó alatt) S. Peremi 1989. 13. old., 14. ábra. Leírása: „Korongolt, jól iszapolt, vöröses-sárgás színű edény. Töredékes pereme kissé kihajlik, legömbölyített, alatta kidudorodó gyűrű van. Fenék felé kissé szűkül. Két oldalán kis fülecskék vanak kiképezve. A fülek között illetve alatt kettős, elmosódott hullámvonalköteg díszíti. Szá.: 3, 3 cm, Fá.: 3, 9 cm, M.: 7, 3 cm. Lb.: 5. sír. Lsz.: 76.33.6.1." Hálás köszönettel tartozom S. Peremi Ágotának, ^ hogy ezen edény rajzát újraközlés céljából rendelkezésemre bocsátotta. Takács A honfoglalás-kori... (sajtó alatt) Ezen edénytípus összefoglaló elemzése: Takács 1986. 7í Szőke 1955. 86-90.
