Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Ilon Gábor: A késő halomsíros - kora urnamezôs kultúra temetője és teli-települése Németbánya határában
Megállapítható tehát, hogy a kistelep elhelyezkedése nem véletlen. A villaszerűén szétágazó vízfolyások között, azok védelmét is élvezve foglaltak területet lakótelepüknek, és ugyanitt temetkeztek is (4. ábra). A források „foglalása" (ezt csak egy esetleges régészeti feltárás igazolhatná teljes biztonsággal a még meglévő egyetlen forrásnál!) megtörténhetett, s nyilván a patak ócskák vizét is felhasználhatták. Mielőtt részleteiben rátérnénk a korabeli fazekasság elsősorban technológiai szempontú vizsgálatára, röviden meg említünk két további, a németbányai határban ismert, ugyancsak késő bronzkori települést (3. ábra). Ezek topográfiai helyzete témánk szempontjából ugyancsak érdekes. A mai falu belterületén folyik át a Bittva-patak. Az északi irányból abba torkolló két ér keleti oldalán (Káposztás-kertek, Házi-földek) szinten településnyomok találhatók. Az általunk kutatott lelőhely és a Káposztáskertek között egy feltételezhetően szintén az ősidők óta létező forrás fakadt (helyzete hasonló a fent ismertetett hellyel), amit a század elején Pásztorkútnak neveztek. Ezek az adatok is a víz mellé, illetve közelébe történő természetes és tudatos késő bronzkori letelepedésre utalnak (a kérdésről általánosságban és az Eszaki-Bakony vonatkozásában néhány konkrét példával ld. az 1.3. alfejezetet). A továbbiakban a vizet igénylő egyik mesterséggel, a fazekassággal foglalkozunk. Amikor megkezdtem az ezzel kapcsolatos szakirodalmi adatgyűjtést, meglepődve tapasztaltam, hogy az őskori fazekastechnika és technológia alapvető kérdéseivel nem, vagy csak alig foglalkoztak. A publikációkban többnyire csupán a kerámia alakjára, és annak némely részletére (pl. perem, fenék, fül, plasztikus díszek), valamint bevonatára, színérc, esetleg soványítására utalnak igen szűkszavúan, leíró jelleggel. A technikai-technológiai kérdésekkel nem foglalkoznak, holott azok nem kevés „formációval búnak. A továbbiakban én csak ezen részterület vizsgálatára szorítkozom. Mindenképpen meg kell azonban említenünk Trogmayer Otto és Cseplák György úttörő jelentőségű munkáit, amelyek nem csak azt bizonyították, hogy a fazekastechnikai technológiai vizsgálatok kronológiai kérdések eldöntésére is alkalmasak lehetnek, de azt is, hogy az újkőkori Körös kultúra fazekasai az általános hiedelemmel ellentétben férfiak voltak, s nem alkalmazták a ,Jiurkatecluiikát" (!). Munkájukat legújabban - már számítógépes adatbázisra építve - Horváth Ferenc folytatta az AVK kerámiáját vizsgálva. Említhető még Raczky Pál rézkort tárgyaló tanulmánya, amelyben a bevonatok („slip") kérdésével foglalkozott, igaz nem annak kivitelezése szempontjából. Nagyon rövid, de lényegretörő megfigyeléseket tett egy valószínűleg késő rézkori vajköpülő cserépedény gyártása vonatkozásában Horváth László. A bronzkori fazekas mesterség technológiai szempontú vizsgálatát a kisapostagi kultúra esetében Méri István és Torma István, a mészbetétes kerámia kultúrája kapcsán Wosinsky Mór és Uzsoki András kezdték meg. 111 Munkájuknak - hosszú szünet után - méltó folytatója Kiss Viktória. A mezőcsáti típusú kerámia égetési hőmérsékletével, égetési idejével Duma György és Lengyel Imre természettudományos vizsgálatokra alapozott, úttörő jellegű tanulmánya foglalkozott. l07 Trogmayer A Körös-csoport barbotin kerámiájáról. ArchÉrt 95 (1968) 6-12., Cseplák Gy.: Archeoderroatológiai megfigyelések újkőkori edénytöredékeken. Múzeumi kutatások Csongrád megyében 1980. 121-127., Cseplák Gy.: Hogyan készítették a Körös kultúra edényeit Múzeumi kutatások Csongrád megyében 1982. 5-9. 108 Horváth F.: Az alföldi vonaldíszes kerámia első önálló települése a Tisza-Maros szögében: Hódmezővásárhely-Tére fok. In.: A kökortól a középkorig. (Szerk. Lőrinczy G.) Szeged, 1994. 95-124. 109 Raczky P.: Adatok a bodrogkeresztúri kultúra déli kapcsolataihoz és kronológiájához. ArchÉrt 109 (1982) 177-190. 110 Horváth L.: őskori hordó alakú edény Szigligetről. ArchÉrt 101 (1974) 60., 62. és 3. kép 111 Mért I.: A mészbetétágy elkészítésének módja a kisapostagi edényeken. In. Mozsolics A.: A kisapostagi korabronzkori umatemető. Budapest, 1942. 45-53., Torma I.: A balatonakaii bronzkori sír. VMMK 13 (1978) különösen 21., 23., WosSnszky M.: Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége. Budapest, 1904., Uzsoki A.: Előzetes jelentés a Mosón szentmiklós-jánosházapusztai bronzkori temető ásatásának eredményeiről. Arrabona 1 (1959) 68-70. 1,2 Előadása elhangzott a pápai konferencián 1996. aug. 27-én. Ld. e kötetben. 113 Duma Gy.: Methode zum Feststellen der Bestimmung von Urzeitlichen Gefäßen. AAH 20 (1968) 359-372.; Duma Gy. - Lengyel I.: Fluoreszenzanalytische Untersuchungen aus bluthaltigcm Ton hergestellter urzeitlicher Gefäße. AAu 45 (1969) 1-16.
