Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)

Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Ilon Gábor: A késő halomsíros - kora urnamezôs kultúra temetője és teli-települése Németbánya határában

m A BAKONY KÉSŐ BRONZKORI TELEPÜLÉSEI' 6. ábra: A Bakony késő bronzkori (R BD-Ha B) telepei és erődített helyei (MRT 4. nyomán) Abb. 6: Die spätbronzezeiüichen (R BzD-Ha B) Siedlungen und befestigten Plätze im Bakony (nach MRT 4) Lelőhelyünktől észak-északnyugatra, annak közvetlen szomszédságában, a félmedence peremén, Iharkút határában két őskori vár található (Tevelvár 390 m, Kispápavár, 490 m - 5-6. ábra).

44 A Bakony-vidék magaslataihoz hasonlóan a téli hidegben ezeket is a leghuzamosabb ideig süti a nap, ami a megtelepedés szempontjából kedvező. A Felsőerdőtől keletre lévő fennsíkon öt halomsírcsoport van, még Iharkút határában.

45 Bakonybél határa és tovább a Gerence-, a Cuha- és az ezekbe torkolló patakok, erek völgyei ugyancsak a korszak lelőhelyeit rejtik. Ezek a vízfolyások mind a Bakony-hegységben erednek, s vizeiket szintén a Marcal gyűjti össze. A völgyekben és medencékben (pl. Zirci-, Bakonybéli-, Borzavári-, Hárskúti-,) földművelésre alkalmas (VI-Vllll. talajminőség, főleg a nem hőigénycs, nagy vízigényű növények termesztésének kedvez) öntéstalajok (pl. agyagbemosódásos bama erdőtalaj) vannak, ugyanakkor a magaslatokkal ellentétben ezekben télen 5-10 °C-kal is hidegebb van, fagyos, ködös a levegő (inverziós, fordított hőmérsékleti helyzet). A Bakonybéli-medence legnevezetesebb forrásának (Szentkút/Kálvária) foglalása a vizsgált korszakban megtörtént, ahogy a Pénzesgyőri-medence kerteskőpusztai forrása közelében is megtalálható a korszak települése és temetője. A lelőhelyek népessége hasonló mozgást végezhetett az előbb említett vízfolyások mentén, mint amilyet Németbánya esetében az előbbiekben leírtunk. A hegység tehát völgyekkel erősen tagolt, különösen az Északi-Bakony. A MRT 4. 34/1-2., 115-116. MRT 4. 34/3-7. MRT 4. 2/14.11h. 23.; 66/1-3. 215-216. A tárgyalt korszakra a Kárpát-medence egészére jellemző - nem bakonyi különlegesség -, hogy a népesség a 800 m-es térszínig is felhatol. Ld. erről Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba IV. (Szerk. Hajdú P. - Kristó Gy. - Róna-Tas A.) Budapest, 1982. 83-84., Magyarország kistájainak katasztere II. Budapest, 1990. 636-639.