Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Ilon Gábor: A késő halomsíros - kora urnamezôs kultúra temetője és teli-települése Németbánya határában
völgyek és a medencék között fennsíkok találhatók. Vízzel - a karsztvizek bányászattal történő pusztítása ellenére - még ma is bőven ellátott. A hegyvidék 200-400 m-es tszf. magasságában a fennsíkokat általában sekély termôertékû, humuszos, a dolomitfennsíkokat vékony lösz borítja, a völgyekben a dolomit és mészkő alapzaton öntéstalajok települtek. Az erdősült felszínt pedig nyershumusz borítású podzolos bama erdőtalaj fedi. A Felsőcrdci-dűlőtől légvonalban kb. 5 km a híres és jól kutatott Bakonyjákó-somháti, 3,5-5 km a Farkasgyepü-pöröserdői és sírhalmos-táblai, valamint 5-6,5 km az Ugod-katonavágási lelőhelyek távolsága. A bakonyszűcsi Várhegy földvára (290 m) az ugodi lelőhelyektől északkeletre, azokon túl, lelőhelyünktől kb. 9-10 km-re van. Nagyjából ilyen távolságra található a Bakony-vidék legnagyobb kiterjedésű késő bronzkori temetője, a bakonyszűcsi Százhalom is (6. ábra). 2. A TEMETŐ ÉS KISTELEP KUTATÁSA 1984-87-ben 2.1. A temetőfel táras leletanyaga Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy a terjedelmesség és az ismétlések elkerülése miatt feleslegesnek tartjuk az egyes leletek részletező leírását, hiszen több halom anyagát már közzétettük. 51 A még publikálatlan sírok mellékleteinél is eltekmtettünk a részletes tárgyleírásoktól, ugyanakkor minden fontos, eddig közöleti en adatot (halom-, sír- és tárgyrajzok) bemuta iunk. * * * 1984-ben a II. halomsírcsoport 1-4. és 9. halmait tártuk fel. Az 1. halom relatív magassága = 1 m, átmérője = 12,6-12,8 m. A temetkezés körárkos. A halmok közül az 1. halom 1. sírját, amelyik a éakai típusú fíbulát tartalmazta, már közöltük. Az egyetlen begyűjtött és értékelhető csonttöredék 1 db mesofragmentált erősen deformált koponyatöredék érlenyomattal. A felnőtt egyén meghatározhatatlan nemű. Ugyanezen 1. halom 2. sírja (7. ábra B) a középponttól nyugatra 4,1 és 3,8 m között, a kelet-nyugati irányú tanufalba esett. Másként; a halom feltáráskori északkeleti és északnyugati negyedében terült el. Az objektum nagyjából észak-déli irányban szabályosan elrendezett, belsejükkel lefordított edénytöredékeket jelent. Az edényréteg teteje 105 cm-es mélységből volt (a középpont magasságához mérve). Felszedéskor az edénytöredékek alatt erősen átégett, apró kalcinátumokat találtunk. Ezek zöme a déli részen helyezkedett el kb. 3, míg másutt 1 cm vastagon. 60-70%-ukat sikerült begyűjtenünk. A 2. sz. edény alatt meghatározhatatlan nemű felnőtt hosszcsont mikro fragmentait töredékei (kb. 10 db) voltak. A 3. sz. edény alatt koponya- és vázcsont miki ofragmentált (kb. 100 db), 50 db mikro-makrofragmentált hosszcsont Ad.-Mat. korcsoportú férfi (?), 500 db mikro-makro fragmentait koponya (sziklacsont, foggyökér) és vázcsont (ulna alsó vége, ágyékcsigolya) meghatározhatatlan nemű Ad.-Mat. korú egyéntől származnak. A kb. 500 db mesofragmentált koponya (capitulum mandibulae, foggyökér) és vázcsont (caput humeri, ágyékcsigolya) az általános jellegek alapján Ad.-Mat. korcsoportú férfihoz tartozhatnak. Az öt egységben felszedett homo csonttöredékeket K. Zoffmann Zs. ugyanazon egyén; Ad.-Mat. korcsoportú férfihoz tartozónak véli. 55 Az összetört edényréteg és a kalcinátumok alatt 1,5 m-rel volt (a középpontnál, a mai felszínhez mérve) a halomépítéskori járószint. 48 Ádám L. etat 1988. 103-104. 4Q r AdámL. etaL 1988. 174-166., 185-186. 50 Bakonyjákó: MRT 4. 4/8. és Jankovlch 1992. 261-343., Farkasgyepü: MRT 4. 27/1-3. és non 1988. 19-30., Ugod: Mithay 1988. 7-18., Bon 1992. 85-96., Bakonyszücs: MRT 4. 13/5. ,9-11. és Patek 1970. 41-49. 51 Bon 1984., Ilon 1986., Ilon 1989. 52 Ilon 1984. K. Zo fi m min Zs.: A késő halomsíros/korai umamezős kultúrába tartozó temetők hamvasztott embertani anyagának vizsgálata c. kézirata 1995. 4-5. EKTM RA 1139-95. M 1984. évi Ásatási napló EKTM RA 1000-84. 4-5., 9., 14-15. 55 K. Zoffmann 1995. 5.
