Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)
Város-, művelődés- és ipartörténeti tanulmányok - Koncz Pál: Könyvkötések Pápáról a 18-19. századból
őriz 9 . Úgyszintén az ugodi plébánia egyik misekönyve 10 . A pálosokat Pápán felváltó Szent Benedek-rendiek pannonhalmi Főapátsági Nagykönyvtárában két további idesorolható kötés: egy 1725-ben Antwerpenben nyomtatott halotti miséé 11 és egy nürnbergi prédikációs gyűjteményé 12Az említett kötéstáblákon ugyanazon csoportba tartozó díszítőszerszám-lenyomatok szerepelnek; lényegében azonos ízlésű, tradicionális, ún. levéltári kötésekre jellemző kompozíciókban. Görgetőkkel készült párhuzamos keretezősávok belső középmezőt fognak körül, amelynek sarka, ill. középpontja egyesbélyegzőkkel vagy klisékkel van díszítve. A bordák közötti gerincmezők többnyire díszítetlenek, csak léniapárokkal tagoltak. A könyvtest metszése sötétkék vagy vörös, az oromszegő rendszerint nyers, színezetlen és kék, vagy zöld szál váltogatásával, dupla lenszállal varrt Az előzékek díszítetlenek, fehérek. Többségük a korabeli pápai és a léka-hámori papirosmalom készítményei; mindkét 18. századi malom az Esterházyaké. Hogy legnagyobb valószínűséggel győri könyvkötő(k)től származnak ezek a könyvkötések, ahhoz pl. annak az 1717-ben Velencében kiadott műnek a kötése ad alapot, amely nyomtatása után már három évvel, 1720-ban tett bejegyzés szerint a győri jezsuita kollégium könyvtárába lett besorolva. A táblán a középdísz a korabeli jezsuita kötéseken gyakran alkalmazott I.H.S. rövidítés az Anna Christi három szögével és a kereszttel. Az előzékpapír Lékán készült. Legszorosabb analógiája a kötéscsoportban a frankfurti Bibbáé 13 . Pápai gyűjteményekben megfigyelhető egy másik jelentős kötéscsoport, amely szintén Győrhöz kötődik ( 2. képtábla). Legfontosabb, összekötőláncszemként szereplő darabja győri céhdokumentum. Nyilvánvaló, hogy Győrben, ahol korábbtól fogva is folyamatosan működtek könyvkötőmesterek, a helybeli céhek nem vitték volna el más városba a kötnivaló jegyzőkönyveiket, rendszabásaikat. A győri német asztalos céh 1775-ben megkezdett beírókönyvéről van szó 14 . A hozzá köthető pápai példányok részletezés nélkül: a nagyvázsonyi molnár céh rendszabása 15 1716-ból; a Református Kollégium ún. törvénykönyve 16 (1720) a DREK kézirattárában; egy 1776-os kiadású velencei misekönyv 17 apápai Szent istván vértanú plébánián és a pápai Ferenc-rendi Konvent 1722-ben megkezdett keresztelési anyakönyve 18 a Veszprém Megyei Levéltárban. E két kötéscsoportot további (győri) kiegészítő kutatás után szándékozom részletesebben ismertetni, a díszítőszerszám-készletek rekonstrukciójával együtt. A 18. század közepétől kezdve folyamatosan vannak adatok több könyvkötő pápai letelepedéséről, itteni működéséről. Az eddig megismert legelső név: Anton Kopperger. Az uradalmi és egyházi intézmények, a céhek és városi iratképző helyek, az iskolai könyvtárak stb. megbízásai jelentették munkájuk nagyobb részét. Jövedelmüket - olykor kétlakiként - gazdálkodással egészítették ki. Általános volt, hogy bizományosként könyvkereskedéssel, vásározással is foglalkoztak. Elsősorban kalendáriumokat énekes- és imakönyveket, ábécéskönyveket, ponyvára való aprónyomtatványokat árultak. Készítettek különféle díszdobozokat, tokokat stb., de kapható volt bolt-műhelyükben és sátruknál vallásos és világi nyomtatott kép, metszet is. A18. század derekától a múlt század közepéig jóformán töretlen a mennyiségi fejlődés a hivatali-közigazgatási adminisztrációban, az iskolai és más könyvtárak gyarapodásában - általában az írásbeliség és könyvkiadás terén. Ez egyúttal a könyvkötészet felvirágzását, a mesterek számának emelkedését is magával hozta. A tömegesebb, félig már gépesített előállítású kiadói, olcsóbb vászon- és papírkötések, az egész kötéstáblát egy lépésben gépi, klisés módon díszítő új technológia elterjedése azonban megtörte ezt a folyamatot. A céhek felbomlása, az új iparsüuktúrában a tőkés kereskedői, kiadói és nyomdatulajdonosi részterületek összefonódása mind több kézműves kisiparost kényszerített térdre. Néhány könyvkötő kereskedőként, vagy nyomdai-kiadói vállalkozóként mentette meg egzisztenciáját, lehetőségeitől és tehetségétől függően. Mindkét korszakból egy-egy pápai mestert ragadok ki. A református kisnemes (idősebb) Zsoldos Györgyről 1773-tól kezdve vannak adatok. Ekkor készült„Az Pápai Árva Sz(ent) Aeklesia Abs(olutionárius) könyve" 19 , melynek táblacímkéjén alul a mester monogramja és egyik gyakran aBcalmazott egyesbélyegző lenyomata szerepel (3. képtábla: 20. bélyegző). 1807-ben munkáinak honoráriumát már özvegyének utalták ki 20 , akit egyébként a későbbiekben egyszerűen Zsoldos Juliként említenek az iratok. Fiukat, ifjabb Zsoldos Györgyöt is megtaláljuk később a jegyzőkönyvekben. Valószínűnek tartom, hogy az idősebb Zsoldos mester készítette el a teveli száműzetésből visszatérő pápai református egyház I. sz. keresztelési anyakönyvének gazdagon aranyozott azúrkék kötését 22 (4. kép), valamint a gyülekezet akkori jegyzőkönyvének borítóját 23 . Neki tulajdonítom azt a mályvaszín Missale-kötést (1795) is, melynek arctábláján egy rövidítés betűsor Ferenc-rendi megbízóra utal 24 . Ugyanezen mester készíthette a pápai német vargák rendszabásainak datálatlan kötését 25 . Ennek közvetlen analógiája egy 1806-ban, Zsoldos életének utolsó esztendejében a Református Kollégiumnak ajándékozott velencei misekönyv kötéstáblája 26 . Becses dokumentum az a bizony ságlevél, melyet id. Zsoldos György egy nála két esztendeig dolgozó győri zsidó könyvkötőlegény számára állított ki 1789-ben, megörökítve rajta saját kezű aláírását és nemesi címeres pecsétgyűrűjének lenyomatát 27 . (5. kép). „Compacter Zsoldos György Urat" 1785. március 9-én beválasztották nemes Szép Miklós könyvkötőmesterrel együtt a megújított presbitériumba 28 . Számvevői tisztséget kapott 1787
