Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Szabó Csaba: Egyházi nemesek a középkorban (A tihanyi bencés apátság egyházi nemesei)

Adóztatásuk meglehetősen ingadozó a forrásokban és törvényekben. Holub József szerint „mindenféle adó alól fel voltak mentve." 5 Valóban már a XII. századból van olyan forrás,

36 amely Holubot igazolja. Mégsem volt állandó az egyházi nemesek adómentessége. Gyakran megadóztatták őket, és szolgálataikon kívül fuvarozással, az egyházi úr megvendégelésével, sőt némi pénz fizetésével is terhelve voltak az egyházi nemesek Erdélyi László szerint. 7 Dyen fizetési kötelezettséggel találkoztunk a XV. század elején, amikor a prédiálisok új birtokokat kaptak szolgálataikért jutalmul, amiért évente fizetési kötelezettséggel tartoztak.

38 Legtöbbször a kamara haszna fizetéssel próbálták az egyházi nemeseket terhelni, hiszen ezt sérelmezik, illetve a fizetés alóli kiváltságukat erősíttetik meg a leggyakrabban.

39 A XV. századtól számos törvény foglalkozik a prédiálisok adóztatásával. Mátyás által 1467-ben bevezetett adóreform az egyházi nemesektől is elrendelte a koronavám és a kincstári adó fizetését. Adómentességüket csak azok tartották meg, akik a királytól kapták nemességüket.

40 Mályusz Elemérnek, az intézkedés csődjéről leírt elképzelését

4 igazolja Mátyás 1471. évi törvénye, miszerint: „az egyházi személyektől nem kell adót szedni, de katonai kötelezettségüknek tegyenek eleget."

42 Az 1475-ben és 1478-ban hozott törvények szerint adómentességet élveztek,

43 de 1487-ben Mátyás újra adót vetett ki rájuk.

44 II. Ulászló 1500 évi decrétuma alapján adómentesnek tekintették az egyházi nemeseket. 5 1521-ben Holub József szerint - a fenyegető török veszedelem miatt - ismét adózniuk kellett. Fél évszázad múlva Miksa 1567. évi törvényben, újra adómentességet élveztek, sőt utalást találunk esküjükre és vérdíjukra nézve is. „... az egyházak nemeseit (akik Magyarországon és Szlavóniában mindenkor csaknem ugyanazokkal az előjogokkal éltek, amelyekkel a többi birtokos nemesek és akiknek díját és esküjét a többi nemesekével mindenkor egyenlőnek becsülték) nem adóztassák." 47 1622-ben II. Ferdinánd, az egyházi nemesek adóját már a szokáshoz képest rendelte el.

48 Vám- és révszabadságuk - amit ugyanúgy élveztek, mint az országos nemesek -, az általunk összegyűjtött források szerint sértetlen maradt. 49 További párhuzamot mutatnak a királyi serviensekkel azok az adatok, melyek szerint közgyűléseket, úriszékeket tartottak az egyházi nemesek. 1322 elején a tihanyi apátság összes nemes jobbágyai, az apát vezetésével örökösödési ügyben döntöttek. 50 1409-ben Zsigmond király megerősítette a kalocsai egyház nemeseinek kiváltságait, többek között bírósági kiváltságaikat is, amelyek szerint közgyűléseket is tartottak. 1 Továbbiakban még mindig kiváltságaikról lesz szó, de ezek már egyediek, csakis az egyházi nemességre lesznek jellemzőek. Először is öröklésüket kell vizsgálni. A prédiális birtokot általában fiúágon lehetett örökölni, hiszen a birtokhoz kötődött az egyházi nemek katonai szolgálati kötelezettsége. 52 Kivételt jelentett a király ítélete, mint azt 1269ben, a fehérvári prépost jobbágyainak ügyében láttuk, miszerint „minden ingó és ingatlan vagyonukról, ahogy akarnak, mindig szabadon rendelkeznek..." Ennek azért van nagy jelentősége, mert az egyházi nemes birtoka, megszakadás vagy hűtlenség esetén az egyházra száll vissza. 54 Az egyházi földesúr a visszakapott földet akár új adományként adhatta egy másik prédiálisnak, 55 de engedélyezhette akár a fiúsítást is, ha a leány férje vállalta a prédiális kötelezettségeket. 56 Engedményeket tehetett az egyházi birtokos más, a szokástól eltérő esetekben is. 57 1400 körül például a zágrábi püspök járult hozzá, hogy az egyik zlabachinai prédialista átadja birtokát egy másiknak, akit a fiává fogadott. 58 Az e|yházi nemesek bírósági kiváltságait, és a felettük történő ítélkezés lehetőségét Csizmadia Andor foglalta össze. 5 Mindenkor az egyház hatalma alá tartoztak, egyházi bíróság ítélkezett felettük.

60 A prédiálisok kötelezettségei közt a hadi szolgálat az első. Már többször utaltunk rá, hiszen ez a szolgálat kötődik valamennyi kiváltsághoz, de leginkább a prédiális birtokhoz. Némely oklevélben hangsúlyozottan a nemesítéshez és természetesen a vele járó kiváltságok, a hadi szolgálat feltételei. 61 Máshol a birtokadomány fejében követelik meg a katonáskodást.

62 Gyakran rendelik el a törvények is a kötelezettséget, az adómentesség fejében. 63 Ellátásukra vonatkozóan sajnos kevés adatot találtunk. Valószínűnek tartjuk, hogy birtokaikat azért is kapták, hogy ennek fejében felszereljék magukat. 1239-ben, amikor IV. Béla Csertőt és rokonait, a szekszárdi apát nemes jobbágyaivá teszi, kötelezettségükként rendeli el, hogy mint páncélosok (loricatus) kísérjék a királyt hadjárataiban. 64 Tagányi Károly fejtegetései alapján, 65 Mályusz Elemérrel egyetértve 66 belátható, hogy ez a páncél csakis bőrpáncél lehetett, amit a prédiális birtok fejében talán az egyházi nemes is elő tudott teremteni. Egy másik adat szerint 1258-ban, a bakonybéli apát a következőképpen nemesítette hét jobbágyát. Kötelezettségükké tette, hogy egyiküknek el kellett kísérnie az apátot a királyi seregbe, ha pedig többen vonultak hadba, akkor az apát segítségével fegyverkeztek fel. 6 A két dátum között lezajlott tatárjárásról nem tudjuk pontosan, hogy mekkora változást jelentett a fegyverzet, a felszerelés szempontjából. Az azonban biztos, hogy a tatárjárás előtti hadszervezet változásra szorult, és ez a változás nagyobb anyagi megterhelést jelentett - az egyházi nemesekre nézve is - mint korábban. Találkoztunk a nemesítő okievekben a „hűség, a tisztelet" kritériumával is. Ez érdekes, mert ha a forrás a kiváltságokat, kötelezettségeket nem tartalmazza, a hűséget mint elvárást az egyházi földesúr irányában igen.

68 Mi lehet az oka ennek a hangsúlyozott tisztelet elvárásnak? Véleményünk szerint a jogok és kiváltságok adója így akarta nyomatékosítani, hogy az illető egyházi nemes óvakodjék hűtlenségbe esni, mert úgy mindenét elveszítheti. 69