Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Jakus Lajos: Textilmanufaktúra Tatán és Pápán a XVIII. században

felhasználni szálláshely, festőműhely, kalló és előlegül posztónyíró számára. Azért, hogy jobb előmenetelű legyen a fabrika, továbbá szükséges hozzá jó faktor: - üzletkötő, legyen az becsületes és tapasztalt ember, aki az anyagot beszerzi és kiosztja. Kell egy könyvelő, aki a bevételt és kiadásokat számontartja. Jó posztófestő sem hiányozhat, legyen testimoniuma vagy cautiója. Ha a megfelelő mester az országban nem akadna, másunnan kell biztosítani. Az ebben a tervezetben előirányzott 2000 vég szövését, ha 40 szövőszék végzi, egynek 6-7 nap jut egy vég szövésére, ami reális. Készült egy másik költségvetés tervezet ugyancsak százezer forint alaptőke befektetésével. 5000 vég fehér posztó és 1600 vég boy / paja / előállítására 65.532 Ft-ot kalkulál. Ennek egy évi 6 %-os kamata 3931 Ft 57 kr, az épületre fordított 10.000 Ft kamata 600 Ft. az alkalmazottak és faktor fizetése 7000 Ft. Összes költség: 77.064 Ft 27 kr. A termelt áru értéke 98.800 Ft, így a mutatkozó nyereség 21.735 Ft, a profitráta tehát 21%. Esterházy József11'30. január 26-án a posztófabrika tervezéséről bővebb információt küld bizonyos „Méltóságos Gróff és Genelális kivált képpen való Nagy jó Uram" megszólítottnak, aki vagy Páll f y János vagy Károlyi Sándor lehet. A levélhez csatolja a zsidók által ajánlott contractust, a két tervezetet, melyben a posztónak előállításása a kalkulációt mesterek készítettek, sőt velük szerződés is azon alapulna, „jóllehet magukat arra vállalni minden munkálkodás után sem akarták." Negyedik melléklet: a negyven szövőszék felállításáról szóló tervezet. A címzett mindkét „gróf és generális" korábban posztómanufaktúra tulajdonos, ezért írja Esterházy „kérem méltóztassék gondolatait iránta nékem meg írnya". Akármelyik volt, egyik sem javasolhatta, hogy ilyon bizonytalan kimenetelű vállalkozásba belefogjanak. A tervet több okból Esterházy sem tartotta megvalósíthatónak.

11 Két esztendeje vásárolta meg a tatai dominiumot 343.524 Ft-ért, mely összeg előteremtése nagyobbára kölcsönökből adódott. Ezek visszafizetése mellett újabb adósságba nem akarhatott belemenni. A létesítendő manufaktúra kezelését, adminisztrációját az uradalom belső tisztségviselőivel gondolta megvalósítani. A gyapjú beszerzését sem vásárlással, hanem az uradalom juhállományából kívánta biztosítani. Elkészült 1729-ben a tata-gesztesi uradalom gazdasági szabályozását tartalmazó utasítás, melynek nyolc pontja közül egy az uradalomnak állatállományával, így a juhok tartásával is foglalkozik. Csak úgy biztosítható a fabrika gyapjúszükséglete, ha nemcsak a meglévő juhaklokat (melyek állománya egyébként 600 juh, hozzá megfelelő számú kos) tartják fenn, hanem újak felállítása is szükséges. A gyapjú begyűjtőhelye mindhárom uradalomból Tatára történik, ahol azt a posztókészítőknek kell átadni. Ugyanerről szólt a morva posztósokkal kötött szerződés 4. pontja.

12 Amint a manufaktúra további működéséből látjuk, a tervezetből csupán annyi valósult meg, hogy azokat az irányárakat vette át a tatai fabrika, melyek a második tervezetben találhatuk. Esterházy sokkal óvatosabb volt, hogy elfogadja a bécsi Compania ajánlatát. Maradt inkább a szerényebb keretek között, a tiszttartó javaslata nyomán hozott változtatások eredményesebbnek mutatkoztak a következő elszámolás alkalmával, melyet 1731. február 13-án ejtettek meg. 1729. június 30-tól eltelt időszak alatt a három mester 4.852 1/2 font gyapjút dolgozott fel, az előbbi háromszorosánál többet, s a termelés 160 végre emelkedett, négy és félszeresére a korábbi elszámolásnak. Időben is az első számadás 285 napja helyett az utóbbi 194 napig tartott. Egy végre 30.3 font gyapjú jutott a korábbi 40 font helyett. A legfinomabb libéria posztóból 17 véget /1 vég 20 rőf termeltek, rőfjét 22 forintban számolva, a többi 127 vég egyéb mundérposztó 17 Ft árban, a boy 16 vég / 1 vég 25 rőf/ 10 forinttal került elszámolásra. A termelt érték 2.693 Ft kiadás, készpénz és természetbeni juttatás a posztómestereknek 2.588 Ft 47 1/2 dénár.

13 A Spicz- Hirsch-féle Projektben Hadi embernek való posztó előállítása: gyöngyszínű 30 font á 12 kr = 6 Ft., szélre 6 font más gyapjú 18 kr. indifó mellirunghoz 36 kr, posztócsináló munkadíja 5 Ft, posztónyíró 1 Ft 30 kr. Összesen 13 Ft 24 kr. vörös posztó 15 Ft 48 kr, zöld posztó 17 Ft 8 kr, világos kék posztó 18 Ft 18 kr. Posztófestés - posztónyírás Pozsonyban és Székesfehérváron A manufaktúra 1730-ban készült terve szerint posztónyíró- és festő Tatán vagy Pápán lakjon. Egyelőre egyik sem valósult meg, a posztófestést és nyírást Pozsonyban végzik 1729-1732 között, melyről egy számadás maradt fenn. 14 Fehér posztóból festéssel készült kék, ólomszínű, vörös, zöld és gyöngyszínű, a boy posztóból fehér, vörös és zöld. Évente átlag 40-50 véget szállítottak Pozsonyba. A tatai Tuch Fabrique 1737. január-június hó között Székesfehérvárra szállította posztónyírásra és festésre termékeit. Ennek kiadása 363 Ft 55 dénár.

1 Ezen idő alatt készült 41 vég kék posztó. Pirsch Mihály " teutsche Tuchmeister" mesterdíja (macherlohe végenként 5 Ft). Posztónyíró (tuchscherer) 26 véget á.l Ft 50 dénárért nyírt. Ha a posztófestés indigóval történt, tíz vég festéséhez felhasznált: finomabb indigó 2 1/2 tb á. 3 Ft 25 d. = 8 Ft 12 1/2 d. közönségesebb 7 l/2tt> á. 2 Ft 50 d. =18 Ft 75 d. Melírozás 3 vég á 5 Ft, racka gyapjúposztó 10 db. színezése á 30 d. melirozva egy 60 dénárba került.