Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Jakus Lajos: Textilmanufaktúra Tatán és Pápán a XVIII. században

egyedül a mesterek rovására lehet írni. A legfőbb ok - ahogy azt ura is tudja-, mielőtt ezt a művet elkezdték, arra alapozták, hogy ebben a műben a legfinomabb posztóból állítanának elő többet, ami azonban nem mutatkozott meg. Aztán abból az 513 egész 2/3 font gyapjúból, amit mindegyik mester megkapott, egyetlen olyan véget sem adtak át. Velük az első egyezség az volt, hogy mindegyik vég posztóhoz 40 font durva gyapjút kell előirányozni. A három mester 1547 fontot kapott, ezzel szemben 36 véget készítettek, ami 1440 font." A megkötött szerződés nyolcadik pontja értelmében háromfajta posztót kell készíteni, ahol az egyiknek a másikat felül kellett volna múlnia, minthogy azonban a fonásra a költségeket a mesterek fedezik, így alig van különbség a libéria és a mundér posztó köz, a legf inomabból pedig semmit sem állítanak elő, pedig elsősorban azt ígérték, hogy a legf inomabbat készítik. Rőfönként á.20 forintért lehetett volna eladni, amiért oka lenne nemcsak a gyárat fenntartani, hanem kész állapotba helyezni. Mivel azonban bebizonyosodott, hogy nyereség helyett veszteség mutatkozott, az eddig elkészített posztót a költségekbe be nem számítani nem volna tanácsos. Az uradalomnak komolyan meg kell parancsolnia, hogy minden véget a megkötött szerződés szerint készítsenek el, de a fonást és szövést végek szerint külön fizessék meg, és ajánlják fel, hogy a gyapjút fehéren számolják el. így az uradalom elejét vehetné ezen időben levő hiánynak. Kétféle gyöngyszínű posztó készítésére kéne a munkát javasolni az alábbiak szerint: Mindenegyes darabot a végével együtt 7/4 szélességben és 19 1/2- 20 rőf hosszúságban. A kallóból és szárítóból 23 font kerül ki, 30 font a durva gyapjú, 6 font kb. ami közben veszik. Az indigó festéshez 36 kr., szövéshez 5 ft. 24 kr. legyen a megszabott ár. Kallózást és gyapjúnyirást az uradalom pénzén fizetik. A silány posztó és a bélés csekély értéket hoznak.

9 Terv a posztófabrika megvalósítására Esterházyt a manufaktúra kezdeti sikertelen kísérlete meggyőzte arról, hogy a három posztósmester termelése nem tudná kielégíteni a nagyobb katonai megrendeléseket, csak ha „kész állapotba" kerül. Erre saját anyagi erejét nem tartva elégségesnek, testvéréhez, Pápa földesurához, Esterházy Ferenchez fordult javaslatával, hogy közösen valósítsák meg Tatán és Pápán. A fabrika tervét elkészíttetik a bécsi Ábrahám Spicz és társa Izak Hirsch győri zsidó tőkéssel. Velük már korábban is kapcsolatban álltak, sőt a tatai uradalom régebbi tulajdonosa, báró Kropf is adósuk volt. A megbízottak 1729. december 11-én tervezetet nyújtanak át az új, Tatán és Pápán létesítendő posztófabrikára. Ajánlatot tesznek százezer forint tőke 6%-os kölcsönözésére. Tervezetükben hangsúlyozzák, hogy Tata és Pápa fekvésénél fogva alkalmas posztófabrika létesítésére, annak feltételei adottak: kallók, melegvíz, gyapjú és hely bőségesen áll hozzá rendelkezésre. Nemcsak posztó - de timárfabrikát, kisebb mundérműhelyt is lehetne felállítani, „és jobban is, hogy sem másutt legnagyobb haszonnal építeni, csak mód találtassék, hogy miképpen a munka pénzre fordíttathassék. A nagy költségre nézve a legutóbbi diétán (országgyűlésen) is előhozatott, hogy királyi határozattal egész Magyarországban s azon túl Őfelsége hadi mundérjára valami szükséges, ebbül a fabrikábul vásároltassék." A fabrikához szükséges mesteremberek: posztómívesek, nyírok, festők, tímárok, vargák, szabók, harisnyakötők és más foglalkozásúak, mindenféle színű posztót, paját mértékben, hosszúságban, szélességben és jóságban, de más kisebb munderruhához valókat megfelelő minőségben és árért készítsék el. Ha valamit elrontana az a mester, akit a zsidók alkalmaztak, kötelesek a kárt megtéríteni. Tartoznak minden nyersanyagot idejében felkutatni és megszerezni, azokat az adminisztrátornak, illetve a számtartónak jelenteni. Kötelesek a zsidók a regementeknek az elkészült munkát szabott áruk szerint, de inkább feljebb adni, főleg a tiszteknek, mivel azokat helyben felkeresik. Minden nyereségből, mely külön kereskedésükből származik, 10% adható. A földesúr védettséget biztosít nekik, Írnokaiknak és cselédeiknek is. Szerződéskötést ajánlanak 20 évre, melynek megújításakor előjogot élveznek, ha nem volt ellenük kifogás. Tervük a fabrika berendezésére és termelésére Tatán és Pápán 20-20 szövőszéket állítanának fel, „minden mesternek négy széke légyen, volna tehát Tatán 5 és Pápán is 5 mester". Ezeknek Tatán két, Pápán is két műhelyt építsenek. Minden mesternek külön háza legyen. A posztónyíró- és festő Tatán vagy Pápán lakjon, nekik is legyen házuk és műhelyük. Szerszámukra megfelelő összeget terveztek. Szükséges mindkét helyen gyapjúnak, posztónak és mángorlónak egy épület. Kallómalom pedig 3-3 kell egy helyre. A negyven műhelyszékre 4500 vég posztó és 3000 vég paja (silányabb minőségű) előállítását tervezik évente. Szövőszékenként ez két naponként egy-egy véget jelentett volna, ami képtelenség! 0 Másik terv szerint százezer forint tőke befektetéssel 2000 vég posztó előállítása: 800 vég gyöngyszínű, 500 vég vörös, 300 vég zöld, 400 vég kék összesen 31.130 Ft-ot igényel, melyhez 60 mázsa jobbminőségű gyapjú mellett 20 mázsa durvább paja is kell. A fabrika létesítésére 50.000 Ft-ot terveztek. A megmaradó 18.870 Ft összeget kell