Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Jakus Lajos: Textilmanufaktúra Tatán és Pápán a XVIII. században

Kontraktus a három posztósmesterrel Esterházy 1728. június 19-én Pozsonyban hat évre szerződést kötött a három f ulneki posztóssal." A megállapodás tizenöt pontja tartalmazza jogaikat és kötelességeiket: 1. A három mester mindegyikének az uradalom saját lakást épít, a Nagymalom - patak közelében, mely szobából, konyhából, kamrából és kertből áll. 2. Mindegyik mester az ottani legelőn két tejelő tehenet tarthat. 3. Mindenféle megyei adó alól hat évre mentességet nyernek, ezen idő elteltével mindegyik ház évenként 5-6 ftot fizet. 4. Az uradalom semptei, gesztesi, tatai gazdaságában nyolcezer birka várható évi összes gyapját a posztósoknak szállítják és adják át megfelelő időben. 5. A durva gyapjú és a birkáról lenyírt gyapjú mázsáját egyszer s mindenkorra- ettől a folyó ár akár feljebb menne, akár lejjebb szállna - á. 19 forintért kell átvenni. 6. Mivel a nevezett mesterek szülőhelyüktől túl távolra kerülnek és összes szerszámaik, más szükséges berendezéseik - melyek egy ilyen manufaktúrához szükségesek- idevaló hozatala nehéz lenne nekik, ezért a grófi uradalom minden eszközzel rendelkezésükre áll. 7. A három fent említett mester az 1. pont ellenében minden ház után a kezdődő évben 6, a következőben 8, a harmadik és az azután következőben 12 forintot tartozik az uradalmi szám tartó hivatal pénztárába befizetni. 8. Megegyeznek abban, hogy az összes előállított posztót egyedül az uradalomnak, a legszigorúbb felelősség mellett másnak, még egy rőfnyit sem adnak át. Mivel egyszer s mindenkorra a gyapjú árát egységesen 19 forintban fogadták el, így mindenkorra a grófi uradalom a posztó darabját (vég) á. 17 forintban fogadja el, melyből három fajtát állítanak elő, mindegyikből annyit, amennyit a gyapjú minősége enged, fehér gyöngy színben 20 rőf hosszúságút, mint ahogy az őfelsége katonái egyenruhájánál szokásban van. A gyapjúnyiró a gyapjút az uradalom költségére hozza kész állapotba. 9. A sötét- és világoskék, nemkülönben a kevert színű posztót a posztókészítő mesterek költségén festik meg; nekik ezért öt forinttal magasabb árat kell fizetni, mint másikért. 10. A gyapjú igen durva hulladékából csak bélést lehet készíteni, melyért a grófi uradalom rőfönként 8 krajcárt fizet. 11. Megegyeznek, hogy mindenféle, akár szerszámban, akár más szükséges dologban kapott előleget gazdaságuk teljes berendezéséig, teljesen vissza kell fizetni, éspedig minden egyes darab posztóból 1 forintot a teljes kiegyenlítésig levonnak. 12. Hogy ebben az üzemben a posztók kiadása semmiféle késedelmet ne szenvedjen, a grófi uradalom elhatározta, hogy mindegyik készítendő posztóhoz egy saját kallót épít, ahol a mesterek kizárólag saját készítésű posztójukat kallózhatják. Hogy a nevezett uradalmi kallókkal ezúttal semmiféle visszaélés ne történjék, fenntartásuk saját költségre történik, nekik kell gondoskodniuk mindenféle javításukról is saját költségükre. Ha közülük valaki mégis idegen posztót kallózna, úgy a nevezett kallós minden darab után az uradalomnak 8, és a mestereknek szétosztandó 4 krajcárt fizet. 13. Abban az esetben, ha a bejövő gyapjú és egyéb fölös javak 7-8 posztókészítő mestert is foglalkoztatni tudnának, akkor a nevezett három mester az itt leírt munkánál földesúri rendelkezés szerint egyben köteles további 4-5 mestert felkeresni, akik ugyanígy részesednek ezen szerződésből. 14. Hogy a grófi uradalom a mestereknek minden szabadságát biztosítani tudja, mindegyiküktől elégséges bizonyítványt és ajánlást kér bemutatni szabadságukról, jó magaviseletükről szülővárosuk és tiszteletreméltó céhük részéről. 15. Utoljára tudtul adatik mindegyik mesternek ezen műhely berendezkedését illetőleg: amennyiben annyi posztó közt egyik vagy másik nem lenne valóban ugyanabból a jó minőségű fonalból és rőfnyi teljes mértékből, akkor ezeket nemcsak ki kell selejtezni és nem lehet elfogadni, hanem a tényállás szerint uradalmi büntetést kell fizetni. Mindez híven és kárveszély nélkül két azonos példányban állíttatott ki, melyből egyet a posztógyártó mesterek kapnak, a másik a grófi uradalomnál marad. Az első év eredménye A posztótermelés megindult 1728. október 16-án. Az uradalom számvevője, Mayer Sámuel 1729. április elején jelentést küld a grófnak, abból értesülhetünk a fabrika addigi működéséről. Esterházy rendelkezése szerint számadás készült a három tatai posztókészítő mesterrel a végzett munkáról." Világosan kiderült - mint írja-, hogy némely előnyök helyett az uradalomnak az összes leszállított posztókból más nem, csak kára származott, és ennek okát