Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Jakus Lajos: Textilmanufaktúra Tatán és Pápán a XVIII. században

ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 3-4— 1992 JAKUS LAJOS TEXTILMANUFAKTÚRA TATÁN ÉS PÁPÁN A XVIII. SZÁZADBAN Nyugat-Európában a feudalizmusból a kapitalizmusba az átmenet viszonylag zökkenőmentesen történt. Nálunk, a török háborúk miatt, a későfeudalizmus alakult ki, amelyre a robottartó nagybirtokrendszer jellemző. A 18. század elején csupán a céhes ipar termelt árut, manufaktúra még nem létezett. Ezért az 1712-15-i országgyűléstől kijelölt bizottság, az ország bevételeinek fokozására, merkantilista elv alapján tervezetet dolgozott ki „politikai, gazdasági és katonai systemában", hogy a megtermelt mezőgazdasági javakat itthon kell feldolgozni posztó-,,bőr-, gyapjú manufaktúrákban, s kész áruként értékesíteni a lakosság és katonaság számára, így a pénz az országban marad.

1 A terv megvalósítására elsősorban a latifundiumokkal rendelkező főurak körében kereshető vállalkozó. Hazánkban a felszabadító háborúk idején legfontosabb árunak a gabona számított, melyet a katonaság élelmezésére fordítottak. A háború végeztével a gabonakonjuktúra megszűnt. A főuraknak mérlegre kellett tenni, miből remélhetnek hasznot, melyet csak robotmunkával termelt gabonából nem lehetett többé biztosítani. Amikor Csáky László tatai dominiuma az 1690-es évek elején eladásra kerül, róla Esterházy Pál nádor vásárlási szándékkal a tatai harmincadostól információt kér. Válaszul kapja, hogy „akkor vala legnagyobb jövedelme, amikor a búzának ára volt."

2 Tata akkor a nádor helyett a bécsi báró Kropf család tulajdonába kerül. Harmincöt évvel később Ester házy József gróf jár a városban, s tetszését megnyeri a vizekben gazdag uradalom. Tavai halgazdaság, kallómalmai posztómanufaktúra létesítésére látszottak előtte jövedelmezőnek, melyek jobban biztosíthatják az uradalom bevételeit, mint a gabonatermelés. A Krapf család eladósodva hajlandó volt megválni tőle, azért Esterházy 1727-ben tetemes kölcsönök felvételével megvásárolta a dominiumot. Első teendője tisztviselőit ellátni instrukciókkal. Ebben meghagyja a jószág tiszttartójának: „malmoknak, kallóknak, majoroknak, akioknak, sáfárházaknak, korcsma vendégfogadóknak és több egyéb uraságh Épületgyeinknek conservatiojára szorgalmatos gongya legyen."

3 A következő évben posztómanufaktúra alapításába kezd. Morvaországban fogadott három „tuchmeister" Esterházyt a posztómanufaktúra létesítésére több példa ösztönözte. Előtte 1725-ben Pálffy János nádor nyitotta meg malackai üzemét, ez három évig működött, akárcsak előtte Károlyi Sándor bátorkeszi posztóműve. Mindkettő termékei javát leginkább huszárezredeik kapták.

4 Esterházy hasonlóan számíthatott ezredének mundérszükségletére, s mint országbíró a hadseregnél befolyásos összeköttetéssel rendelkezett. Mindenekelőtt a „posztófabrika" megindításához képzett mesteremberekre akart szert tenni. Legalkalmasabbnak látszott a Morvaországban virágzó posztóipar valamelyik központjából szerződtetni néhány céhbeli mestert. így esett a választása Fülnek városban Neyherr Ágoston, Bergmann Márton és Fri deczky Ágoston posztósmesterre. Fülnek posztóscéhe elöljárói pedig garanciát vállaltak a három mester képzettségéről, s azok nevében ígérték, hogy azok irányításukkal Tatán hat év alatt posztós mestereket képeznek ki. A „posztómétők" tájékozódás végett június elején megérkeztek Tatára. Itteni tartózkodásukról Forgách Ferenc tiszttartó jelentést küld Esterházynak : „Mesterségükhöz szükséges beneficiumok (javadalmuk) nékiek megmutattatnak", számukra a két lakásul kijelölt házat is biztosította, amikor idejövetelükre magukat elhatározták. Hogy mesterségükhöz való eszközök is kéznél legyenek, „ egy esztendő alatt való bonificatiojára (megtérítésére) ajánlották magukat." Forgách arról is tájékozódott tőlük, hogy „egy hónapban egy mesterember mennyit csinálhat, ahhoz mennyi gyapjú kívántatik s minemű fizetése legényeiknek és fonyóiknak, per consequens (következésképpen) azon manufaktúrából minemű haszna lehet Excellentiádnak, Ingeniur (mérnök) Uram specif ical

ta." A tiszttartó ajánlja urának, hogy amíg ő Pozsonyba visszatér, tartóztassa a posztómétőket, „hogy velük finálét (véglegeset) lehessen végezni."

6 A Tatában járt posztósmesterek, amidőn onnan visszatértek, Pozsonyban a számvivő kifizetett 1 Ft 42 krajcárt „költségektül."

7