Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Haris Andrea: Pápa a 18. században. Egy barokk városkép kialakulásának folyamata

nálta a 19. században és minden bizonnyal megegyeztek azzal a Medgyesi-Somogyi családdal, akik a Vas megyei Izsákfán voltak birtokosok,

74 valamint birtokuk volt a Pápa mellett fekvő Kéttornyúlak községben.

75 Kéttornyúlakon még másik két jelentős pápai családnak, a Tersánszkyaknak és az Oryeknek volt földbirtokuk a 19. században.

76 Az utóbbi két család is a 18. század vége felé tűnt el a városi háztulajdonosok sorából, talán épp Kéttornyúlakon felépített új házuk tette feleslegessé városi telkük fenntartását.

77 A 18. század második felében a városból fokozatosan eltűnő kisbirtokos nemesi réteg helyét az egyre növekvő számú uradalmi tisztikar vette át. Szintén kisnemesi családok sarjai ők, de a város patriciusrétegének szerepét nem tudták betölteni. Általában csak egy, maximum két generáción át maradtak a városban és uradalmi alkalmazásuk nem tette lehetővé a város vezetésében való részvételt, mivel a két félnek nagyon sok esetben ellentétesek voltak az érdekei. Az Esterházy uradalom lépésről-lépésre szerezte vissza az ún. inscriptionális házakat a városban. A telkek jobbágyi szolgáltatásba süllyesztésével is megpróbálta földesúri hatalmát erősíteni. A telekkönyv szerint 1732-ben a 442 belvárosi házból 151 ilyen típusú ház volt, az 1790-es évek legvégére ez a szám 48-ra zsugorodott.

78 3. ábra: Pápa Fő tér és a kastély barokk átépítési terve, részlet a várkastély Nádor-termében levő városképről 1750 körül (fotó: Varga Éva) Abb. 3.: Barock - Umbauentwurf des Hauptplatzes und des Burgeschlosses Teil des Stadtbildes aus dem Palatinsaal des Burgschlosses um 1750 (foto: Eva Varga) b. A lakóházak A legnagyobb, legdíszesebb lakóházak a Fő téren és a betorkolló utcák elején találjuk a 18. században. Ezeknek a házaknak a jórésze még a 17. század második felében épült fel emeletes formában. A 18. században az épületek összekapcsolása, átalakítása, barokk homlokzatok kialakítása történt meg. Az U vagy L alakú nemesi épületek földszintjén az utca felé boltok működtek - ezeket általában bérlők üzemeltették -, az udvarban gazdasági és alárendeltebb helyiségek voltak.

79 Az emeleten helyezkedtek el a család leginkább 4-5 szobából álló lakóhelyiségei. A lakószobák minden bizonnyal gazdagon díszítettek voltak. A barokk belső díszítések közül napjainkban egyedül csak a Fő tér 23-as Kenessey-Szondy házé maradt fenn (N°372). Az épületnek 1739-ben befejezett szárnyában az emeleten három díszes stukkóval borított boltozatot készítettek a tulajdonosok. Sajnálatos, hogy a 18. századból egyetlenegy falfestést sem ismerünk a polgárházakból, pedig kétségkívül voltak ilyenek a városban. A 18. század végén újjáépített prefektuális házon dolgozott Schweighart Tóbiás festő 1795-ben. Az épülethez igazi luxusként egy üvegház is tartozott.

80 A Fő téren és környékén álló hazaknak tulajdonosai, építtetői és lakói a város leggazdagabb nemesi rétege. Nem grófok, bárók ők, de főként azok az emberek, akik a török utáni gazdasági konjuktúrát kihasználva jelentős vagyonokat halmoztak fel. Ez a réteg azonban nagyon kevés számú a városban és a barokk városi palotákat követő házaik száma is alig éri el a tíz darabot. A központban álló emeletes barokk házaknak a nagy része az uradalom építőtevékenységének eredményeként jött létre. Egyrészt a földesúri tisztikar építteti maga számára az épületeket, méltó lakhelyet teremtve ezáltal szolgálati idejükre. (Ilyen volt az előbb említett prefektusi ház.) A másik esetben pedig uradalmi bérházaknak, boltoknak, fogadóknak alakították át a meglévő épületeket, fogták egységbe a szomszédos