Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Haris Andrea: Pápa a 18. században. Egy barokk városkép kialakulásának folyamata

házakat, ezáltal létrehozva a barokk homlokzatokat. Fogadóval és boltokkal építették át az 1760-as években a Fő tér és a Hosszú utca sarkán álló épületet, és az Acsády család lakóházát. Az épület a Griff vendégfogadó nevet kapta (N°67)

81 Ugyancsak a 18. század 60-70-es éveiben épült fel a ma Kapuszinnek nevezett egyenletes épület a Griff fogadó szomszédságában. A ház több telek összevonása révén jött létre (N°69,70,71,72) Alaprajzát és eklektikus átépítése előtti állapotát vizsgálva feltételezhetjük, hogy földszintjén számos üzlet, emeletén pedig bérlakások lehettek. A házak jórésze még a belvárosban is földszintes volt. A Fő tértől távolodva egyre ritkábban találunk emeletes épületeket, a mellékutcákban a 18. században nem álltak egyszintnél magasabb lakóházak. A földszintes házak alaprajza szinte minden esetben soros elrendezésű típus volt. Utcai szoba, konyha, udvari szoba követte egymást. A nagyobb épületeknél ehhez egy-egy szobából nyíló kamra, hálókamra vagy raktárkamra tartozott. A típus a 17. század óta folyamatosan végigkövethető a városban. A legkorábbi épületleírásunk 1678-ból való a Kristóf utca N°286-os házból. Az épületen tett munkák becslése alapján egy utcai szobát, abból nyíló kamrát, mögötte konyhát, végül egy hátsó szobát lehetett azonosítani. A házhoz falazott kerítés tartozott, benne kis- és nagykapuval.

83 A 18. század második felében Rikotti Károly devecseri provizor Víz utcai háza (N°387) is csak szoba, konyha, szoba elrendezésű volt. A hátsó szobához egy benyíló is tartozott.

84 Nem sokban különbözött ettől az a Kristóf utcai ház (N°384), amelyet Pikier György özvegye kapott cserébe Fő téri házáért. A ház két részből állt, melyet az utcai kapu kötött össze. Az egyik oldalon egy utcai szoba, mellette egy benyíló szoba volt, mögöttük konyha, majd egy hátulsó szoba és egy kamra következett. A másik oldalon két utcai szoba és egy benyíló, mögöttük konyha, majd egy szoba és ennek oldalában egy boltozott kamra volt.

85 A legegyszerűbb házak, elsősorban a külvárosi épületek csak két helyiségből állottak. Egymás mögött egy szoba és egy konyha alkotta az épületeket.

86 A házak a külvárosban gyakran csak vályogból készültek, míg a belvárosi házak szilárd anyagúak.

87 A 18. században már csak téglával építkeztek, követ, mint falazóanyagot e században már nem használtak, szemben az előző századokkal. Az épületet általában náddal fedték és mivel elég sűrűn álltak egymás mellett, ez számtalan tűzvész okozója volt. Az 1779-es nagy tűzvészben pusztult el a belvárosban az Új utca végén a N°l 1 l-es telken álló ház. A telek puszta maradt, hogy eleget tegyenek a pápai házak ritkítására vonatkozó vármegyei rendeletnek. 1819-ben a telket kiosztották a négy szomszédos tulajdonosnak azzal a feltétellel, hogy azon épületet nem húznak fel, csak kertként használják.

88 IV. Összegzés A 18. század városszerkezetét vizsgálva lépésről-lépésre kimutatható volt annak korábbi századokra vissza nyúló eredete. A településen álló barokk egyházak, jelentős lakóépületek elhelyezése már az előző századokban kialakult. Az épületek 18. századra utaló külső megjelenése szinte kulisszaszerű. Minden jelentős ház a városban sokkal régebbi múltra tekint vissza, nemcsak az írásos források alapján, hanem falaiban is. A város központjában álló építmények nagy többségében a 17. század, néhány esetben a korábbi század, századok épületei rejtőznek. Az elemzett 18. század nem mutat egységes képet. Éles választóvonalat lehet húzni a század első és második fele között. Az 1730-as évektől kezdett megerősödni az uradalom centralizáló tevékenysége, megpróbálva visszaszorítani a végvári időszakban elért kiváltságjogokat. Első jelentős lépésnek a település három részre osztását tekintjük. A szorosan összefonódott városrészek jogi szétválása az „oszd meg és uralkodj"-elv gyakorlati alkalmazásának tetszik. A központosító földesúri hatalomra törekvés végigkísérte a század másik felét és átnyúlt a 19. század elejére is. A múlt század elején az egész országban megváltozott gazdasági és társadalmi körülmények számolták fel a pápai földesúri hatalmat. A város lakossági összetételében is jelentős különbség van a század első és második fele között. A század első felében nagyszámú kisnemes élt a településen; ők alkották a meghatározó réteget. A század második felében számuk erősen csökkent. A lakosság jelentős arányú növekedésével párhuzamosan nőtt a paraszti rétegek száma és az uradalom tiszti kara. A barokk városképet, pontosabban annak jelentős épületeit az uradalom építőtevékenysége hozta létre. A városkép kialakulása nem egy tudatos városrendezési koncepció eredménye - erről csak a főtér esetében lehet beszélni. A pápai barokk kisváros főként a 18. század második felében folytatott egyedi építkezések nyomán kialakult összhatás, amelyben jelentős szerepet kaptak a Fő téri együttes mellett a belváros mellékutcáiban és a külvárosokban álló barokk parasztházak.