Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)
Tamási Judit: Népies kályhacsempék a nagyvázsonyi Kinizsi-várból
reprezentánsai. Igen valószínű, hogy ezek a Kinizsi-vári 11. típussal azonos préseló'mintából kerültek ki. 74 Feltételezhetjük ezt egy csabrendeki Szt. György alakos kályhacsempéről is. 75 Velük rokon darabként közöltek egy Szt. György alakos kályhacsempét a sümegi várból, 76 de köztük az eltérés meglehetősen nagy. A sümegi oldalain kis háromszögek sorából álló, erőteljes keretelés húzódik, s maga a negatív sem volt azonos a fenti csempékével, sőt a csempe még csak nem is azok másolata. Egyelőre le kell mondanunk műhelyösszefüggéseinek hitelt érdemlő tisztázásáról, bár a szálak zöme valóban a Szt. György alakos csempék III. változata felé vezet. A dunántúli Szt. György ábrázolásos csempék e két változata között a műhelykapcsolat kétségtelen, de részleteiben pontosan nem rekonstruálható. A két kompozíció lényegében azonos, és a külsovati variáció példányai elmosódottabb körvonalúak, mint a csepelyié. Ez alapján arra gondolhatnánk, hogy előbbieket az utóbbiakról levett negatívval készítették, ezt azonban méretadatokkal kell alátámasztani. Egész csempeméreteket összehasonlítani csak a külsovati jobbra tartó I—II. típusú Szt. György figurák esetében tudtunk, amikor is az derült ki, hogy az itteni I. típus - tehát a másolatnak feltételezett külsovati variáció - a nagyobb. 77 E mérés így önmagában azonban megtévesztő, ugyanis a külsovati I. típuson jól látszik, hogy az eredeti, sima léckeretes csempeképet alul, felül és bal oldalán egy gyöngysormintás kerettel bővítették, nyilván éppen azért, mert az a kelleténél kisebb volt. Ha azonban az ábrázolás azonos részleteinek méreteit vetjük egybe, egyértelműen bebizonyosodik, hogy a külsovati I. típusú Szt. György egyező pontokon felvett méretei kisebbek a II. típusénál, az agyag zsugorodása 10-18 százalék. E méretcsökkenés még talán megengedné azt a feltevést, hogy a Szt. György alakos csempék ún. külsovati variánsait a csepelyi variáció egyik példányáról levett negatívval préselték. Van azonban a két változat között egy apró, de szempontunkból mégis döntő különbség: a sárkány nyakának megformálása nem egyforma (a csepelyi változaton „hurkos", a külsővatin „pikkelyes"). Ez más-más nyomódúcot kell hogy jelentsen, s így a Szt. György alakos csempék I. és III. változata között csak közvetett műhelykapcsolatot valószínűsíthetünk. A Kinizsi-vár anyagában is feltűnő II. változatú Szt. György ábrázolásos csempét joggal neveztük el nagyvázsonyi variációnak, hiszen hosszú ideig a Kinizsi-vár volt egyetlen ismert lelőhelye. A közelmúltban azonban Külsővaton is feltártak belőle egyetlenegy példányt, 8 amely a nagyvázsonyiakkal azonos préselőmintából származik. 79 E változat két jellegzetességével is elüt a többitől, ül. a népies csempék jó részétől, s e két jeüegzetesség mindegyike - közvetve vagy közvetlenül - agyagnegatív használatára utaL A közvetlen bizonyítékot az ábrázolás lekerekített kontúrjai, a lágyabb formák, a „rovátkolások" hiánya szolgáltatja, a közvetett bizonyíték pedig a rendkívül összetett keret, amely a képmezőnek csaknem felét elfoglalja. Erre nyüván azért volt szükség, hogy az egy kész csempéről levett negatívval (amely csak agyag lehetett) préselt újabb csempét a szükséges méretűre növeljék. 80 A dunántúli műhely(ek) Szt. György alakos csempéi közül a IV. változat - nevezzük legrégebben ismert lelőhelye után szombathelyinek - a Kinizsi-várban nem került elő, s így műhelykapcsolatainak részletes elemzésétől itt - terjedelmi megkötésektől is kényszerítve - eltekintünk. Nehéz eldönteni, hogy e sokféle, egymástól alig eltérő variáció mögött ugyanennyi - azaz minden nyomódúc mögött más-más - műhelyt keü-e keresnünk. Valószínűbbnek tartjuk, hogy egy-egy változaton belül az összes típus egy műhelyhez, egy viszonylag nagyobb területet ellátó vagy/és hosszabb ideig működő műhelyhez köthető. Ez esetben ugyanis a huzamosabb és intenzívebb termelés során az első negatívkészlet tönkremehetett, a préselőmintákat újra kellett faragni, s bár igyekeztek hűen követni az előképet, az apróbb módosításokat, eltéréseket kiküszöbölni lehetetlen volt. Ennek megfelelően a Szt. György alakos dunántúli népies kályhacsempék valamennyi (I-IV.) változata mögött egy-egy önáüó műhelyt feltételezünk, de csak a negatívok tönkremenésének és újrafaragásának tulajdonítjuk az egy-egy ábrázolástípuson belüli jelentéktelen különbségeket. Ezzel Méri István azon megállapításához csatlakozunk, amely szerint egyazon műhely is több formában készíthette az azonos tematikájú csempéket. 82 Sárkányölő Szt. Györgyöt Európa valamennyi kályhát használó országában gyakran ábrázolták kályhacsempén, előkelő udvari műhelyek és egyszerűbb, „népi" mesterek készítményein egyaránt. 83 Általában jellemzőnek mondható, hogy az udvari és városi műhelyek munkáin feltűnik a legenda 84 többi szereplője, a királylány és a város is, míg a népies mesterek csak magát a lovagszentet formázzák meg a sárkánnyal együtt. E tekintetben a nagyvázsonyi variáció kivétel, mert valamennyi dunántúli népies csempe közül csak rajta örökítették meg ezeket a történetet teljessé tevő részleteket. Eltér a népies csempék Szt. György ábrázolása a többitől annyiból is, hogy a lovag nem páncélt, hanem felül szűk, alul bő felsőruhát visel. 8 5 Feltűnő továbbá, hogy a népies csempék négy területi csoportja közül a Felvidék-peremiben a Szt. György ábrázolás teljesen ismeretlen, s a dél-tiszántúliban 86 és az erdélyiben 87 is meglehetősen ritka. A dunántúü műhely(ek) másik legkedveltebb díszítőeleme volt az oroszlán. A motívum kétségtelenül heraldikai eredetű, s jól mutatja azt a folyamatot, amelynek során a népművészethez közel álló mesterek a végső soron az udvari művészetből eredő mintakincset egyszerűsítették, és a népi formavüághoz közelebb hozták. Oroszlános csempéink többségén ugyanis az állat farka kettős, fején pedig koronát visel vüágos tehát, hogy a cseh királyi címerállat népies változatáról van szó. 88
