Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Tamási Judit: Népies kályhacsempék a nagyvázsonyi Kinizsi-várból

A dunántúli oroszlános csempéket a tematika lényegi azonossága mellett még egy szembeötlő technológiai jellegű ismérv is összekapcsolja: a közvetlenül a fába vésett negatív használatából adódó jegyek élesen bevágódó kontúrok, az oroszlánok szőrzetének rovátkolásra emlékeztető megformálása - erőteljes megjelenése.

8 9 Ezen csempék I. változatát ismét nevezhetjük nagyvázsonyinak, hiszen a Kinizsi-vár ásatása hozta napvilágra első reprezentánsait. Azóta is csak Külsővaton kerültek elő olyan oroszlános csempék, amelyekről minden kétséget kizáróan állíthatjuk, hogy ugyanazzal a nyomódúccal préselték őket (ún. külsovati II. típusú oroszlánok). A II. variációt - nevezzük első közzétett lelőhelye után vasvárinak - csak néhány apró különbség alapján indokolt elkülöníteni. Az egyik üyen eltérés, hogy az oroszlán feje kevésbé hajlik előre, és fogazata is más kialakítású.

91 A másik a keretelés, a vasvári típusú oroszlános csempékről ugyanis hiányzik az I. változatot jellemző farkasfogsoros keret. A vasvári változat „klasszikus" példányait a névadó lelőhelyen kívül Veszprémből (Szt. György kápolna)

92 és Csepelyről

93 ismerjük, de a szakirodalomban alighanem tévesen - gyakran szerepel lelőhelyként Szombathely és Zalaegerszeg is.

94 Szintén e változathoz tartoznak a Jánosházán előkerült oroszlános csempék.

95 Az imént felsoroltak közül azonban egyelőre csak a vasvári csempékről, valamint a veszprémi és a csepelyi töredékekről állíthatjuk teljes biztonsággal, hogy a nagyvázsonyiakkal azonos préselőmintából kerültek ki. Az eddig közölt leletek alapján az oroszlános körön belül még egy - számsorrendben már az ötödik csoport körvonalai is kirajzolódnak, bár egyelőre meglehetősen bizonytalanul. Leginkább sümeginek nevezhetnénk, ugyanis az első ide sorolható csempetöredékeket a sümegi vár ásatása hozta a napvüágra.

96 Alighanem ide - és nem a vasvári típusú csempékhez - köthető a zalaegerszegi,

97 végezetül pedig a külsovati ún. I. típusú oroszlán is.

98 Ezek közös jellemzője az erősen tagolt, gyöngysordíszes keret, amely két kutató megállapítása szerint is a csempe másolat jellegével magyarázható, tudniillik a másoláskor bekövetkező zsugorodást szélesebb, többszörösen tagolt kerettel ellensúlyozták. További oroszlános csempék feltárásáról van még tudomásunk Hahót-Alsófakospusztán,

100 és őriz egy Uyet a MN M is,

101 ám ezekről nem tudni, mely variációhoz sorolandók. A népies oroszlános csempék L, II. és V. változata között a műhelykapcsolat megléte kétségtelen, mibenléte azonban nem kellőképpen vüágos. A nagyvázsonyi és a vasvári variációt összevetve nyomát sem találtuk a 20 százalékos méretcsökkenésnek, tehát a kettő közötti kapcsolatra a másolás nem adhat magyarázatot, az összefüggés csak közvetett lehet. A köztük felfedezhető csekély eltérések oka lehet két különböző műhely működése, ül. ezek mintakincsének cserélődése, keveredése, de egy hosszabb ideig dolgozó vagy/és nagyobb műhely negatívjainak elkopása és újrafaragása is. A II. és V. változat között közvetlen mühelyösszefüggéssel is számolnunk kell, legalábbis Kozák Károly úgy véli. a sümegi típusú darabokat a vasvári variáció valamelyik példányáról levett nyomódúccal mintázták.

102 Az már megint csak elméleti rekonstrukció tárgyát képezheti, hogy e jelenség más-más műhelynek vagy ellenkezőleg, egyazon kézműipari termelőegység különböző mestereinek, ül. mesterének és legényeinek tulajdonítható-e. Egyelőre csak annyi ismerhető fel, hogy az oroszlános kör több, egymással rokon, de nem okvetlenül „genetikus" összefüggésben lévő variációból áll össze.

103 Magunk e variációk mögött hajlamosak vagyunk más-más műhelygyakorlatot feltételezni. A csepelyi B változatú, egyszerű farkú oroszlán - bár még koronát visel - már meglehetősen eltávolodott heraldikai előképeitől, az A variáció játékos áUatfigurája pedig már a legnagyobb jóindulattal sem vezethető le belőlük. Pontos párhuzamuk sem azokról a lelőhelyekről, ahová a dunántúli népies műhely(ek) termelt(ek), sem máshonnan nem ismert, így csak a Vázsonyi-medence egyéb régészeti objektumainak leletanyagában kutathatunk utánuk, ott azonban eredménnyel. Az A variáció ugyanazon negatívval préselt példányai

104 mind a csepelyi udvarházban, mind a pálos kolostorban megtalálhatók, míg a B változat csak Csepelyről

105 ismert. Egy az előbbinél szűkebb körzetet ellátó, helyi műhely termékei lehetnek. Az oroszlánábrázolás is szinte kizárólag a dunántúli népies műhelyek sajátja. Megoszlása a népies csempék területi csoportjai között a Szt. György ábrázoláséhoz hasonló : a Felvidék-peremi és az erdélyi csoportban teljesen ismeretlen, s a dél-tiszántúliban is mindössze egyetlen példáját ismerjük Somhídról>

6 Mind a Kinizsi-várban, mind a csepelyi udvarházban

107 a csepelyi B változatú oroszlánokkal együtt kerültek elő azok a madárábrázolásos kályhacsempék, amelyek analógiája egyetlen más lelőhelyről sem ismert. A nehezen azonosítható madár valószínűleg kétfejű sas, fején bóbitával, s ez esetben éppen úgy egy heraldikai motívum népies derivátuma, mint a kettős farkú oroszlán. E két csempetípus nemcsak hogy együtt került elő, hanem együtt, ugyanazon műhelyben, sőt ugyanazzal a kézzel készült. Készítőjük egyúttal azonos az I. változatú Szt. György alakos csempék mesterével. Az összetartozás bizonyos formai jegyek - sima léckeret, azonos háttérkitöltő növényi minta (bár ez a Szt. György alak mögül hiányzik), az oroszlán szőrének, a sas toüának és a szent ruhájának egyező, fából faragott préselőrninta használatára visszavezethető kiképzése - alapján tagadhatatlan. Ugyancsak a fanegatívnak tulajdonítható, hogy a fő