Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Tamási Judit: Népies kályhacsempék a nagyvázsonyi Kinizsi-várból

Nem sikerült meghatároznunk néhány magában álló töredék (6., 19., 21. típusok), valamint a huszárábrázolásos csempe helyét. Annyit azonban biztosra vehetünk, hogy e két utóbbi típus anyaga és kidolgozásmódja olyannyira elüt a többi népies csempétől, hogy nem szerepelhettek azokkal együtt, de maga a két típus sem szerepelhetett azonos kályhán. Talán a kályhaszemek között fogjuk majd megtalálni a velük együtt beépített alkotóelemeket. A huszáralakos csempék töredékeinek zöme a DNy-i saroktorony feltöltésének eltávolításakor jött elő, de néhány darabjuk szétszóródott a palota területén, így a kályha még feltételesen sem lokalizálható a DNy-i saroktoronyba. A 21. típusra a barbakánban akadtak rá a feltárás során. Kozák Károly a sümegi vár hasonló kályhaszemeiból és -csempéiből egy tagolatlan, hasáb alakú fűtőtestet rekonstruált.

34 Ez a megoldás ugyan nem zárható ki, de ellentmond az eddigi régészeti megfigyeléseken alapuló rekonstrukciók tapasztalatainak. Ezekből ugyanis az derült ki, hogy e kályháskemencék két részre tagolódtak, négyszögletes tűzterük felett poligonális alaprajzú vagy hengeres felsőtest emelkedett, amelyet oromcsempék koronáztak.

35 A recens, de tradicionális formákat őrző népi tüzelők építésekor is e kettős tagolású megoldást részesítették előnyben,

36 hiszen ezt - lévén szó tagolatlan belső terű fűtőberendezésekről - egy gyakorlati szempont is indokolta: az összeszűkülő felsőtestben „könnyebben megfordult a láng", azaz a füstöt és egyéb égéstermékeket visszavezette a kályha egyetlen nyílásához. Mindezek alapján úgy gondoljuk, a nagyvázsonyi népies kályhák felsőteste is karcsúbb volt, mint tűzszekrényük. Kocka vagy hasáb alakú alsótestük négyszögletes előlapú, fiókos hátú csempékből és tál alakú, négyzetes szájú kályhaszemekból épülhetett fel. Sőt az 1. kályhánál a 12-13. típus ismeretében az a lehetőség sem zárható ki, hogy az alsótestet e fél csempelapoktól eltekintve csak kályhaszemekból rakták, ugyanis nincs olyan sarokdarabunk, amelyhez négyszögletes, zárt előlapú, domborított díszes csempét ragasztottak volna. Ugyanakkor éppen amiatt, hogy valamennyi biztosan sarokelemként funkcionáló félcsempéhez egy-egy teljesen szimmetrikus kialakítású kályhaszem csatlakozott, nem lehetett megállapítani, hogy a kályha bal vagy jobb oldali függőleges élén helyezkedtek-e el. Azt azonban kellően bizonyították, hogy a tűztér falai kötésben voltak rakva, hiszen a fúgák fél csempeszélességgel való „eltolását" csak e felezett méretű darabok tették lehetővé. Ugyanerről tanúskodnak azok a félcsempék is, amelyek kétségtelenül nem sarokelemként szolgáltak (12. típus egy példánya, 21. típus) - ezek a kályha falhoz csatlakozó részén foglalhattak helyet. Problematikus a 15. típus csempéinek elhelyezkedése. A megmaradt töredékek hátlapja sima, így feltételezhetjük, hogy szintén felezett méretű sarokelemekről van szó, de ez esetben kérdés, mi indokolta az előlap áttörését. Elképzelhető továbbá az a lehetőség is, hogy a kályha fal melletti sávját alkották. A sarokélek kötélmintával történő hangsúlyozására szintén csak az 1. kályha esetében rendelkezünk kézzelfogható bizonyítékokkal, de e mindenütt népszerű díszítésmód, valamint a típushoz nem köthető kötéldísz-töredékek ismeretében ez a megoldás a többin is valószínűsíthető. A kályhák felsőtestének formáját illetően nem állnak rendelkezésünkre adatok. Ahhoz, hogy négyszögletesnek képzeljük el, az alsótesten elhelyezkedő sarokcsempékhez hasonlókat kellene itt is feltételeznünk. Dyen, biztosan a felsőtestre lokalizálható sarokelemekre azonban sem a lelőhelyen, sem másutt az országban nem találtunk példát,

38 így ki kell tartanunk a hengeres/poligonális felsőtest modellje mellett. Ebbe fiókos hátú csempéket és kályhaszemeket egyaránt beilleszthettek. Valószínű, hogy kályháinkat tálszerű hátrészükkel egymás mellé sorakoztatott, háromszögű, áttört előlapú oromcsempék és velük egyező formájú kályhaszemek zárták le. Elvben természetesen egy szalagszerűen körbefutó, váltakozva csúcsukra, ill. talpukra fordított háromszögekből álló koronázópárkány rekonstrukciójának

39 is lenne létjogosultsága, de a háromszögű oromcsempéken nem maradt fenn semmi olyan nyom (agyagtapasztás), amely egyértelműen kijelölné a kályhán elfoglalt helyüket. A Szt. Mihály kolostor pártázattál ellátott rozettás csempéi ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy a háromszögű oromcsempékkel történő lezárás mellett más megoldás is elképzelhető. Sőt következtetéseink sorában még egy lépéssel tovább is mehetünk : ha ezek koronázó csempeként a kályha tetején kaptak helyet, a legkézenfekvőbbnek négyszögletes elrendezésük tűnik, és ennek előfeltételeként magának a felsőtestnek is négyszögletesnek kellett lennie. A régészeti és néprajzi szakirodalomban nincs teljes egyetértés arra vonatkozóan, hogy e középkori népies kályhák padkán álltak-e avagy a szoba padlószintjével egy vonalban.

40 A nagyvázsonyi vár feltárása nem szolgáltatott információt e vonatkozásban, ugyanis a kibontott tüzelőhelyek közül egy sem bizonyult egyértelműen középkorinak 41 Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a kályháknak a váron belül-elfoglalt helyét nem sikerült megállapítanunk. A leletek objektumon belüli megoszlása sem adott felvilágosítást erről, hiszen még az ismert lelőhelyű töredékek is teljesen szétszóródtak a vár területén, s csak a Ny-i védőfolyosó mélyebb rétegeiben volt érzékelhető némi koncentráció. Le kell tehát sajnos szögeznünk, hogy a népies csempékből rakott kályhák egykori elhelyezkedésére nézve a Kinizsi-váron belül semmiféle támponttal nem rendelkezünk.