Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Tamási Judit: Népies kályhacsempék a nagyvázsonyi Kinizsi-várból

Kor- és rnűhelykérdések A bemutatott kályhacsempék helyének meghatározása a magyarországi kályhásság fejlődéstörténetében a szép számmal publikált analóg példány ismeretében nem okozott különösebb nehézséget: valamennyi az ún. népies csempék nyugat-dunántúli csoportjához tartozik. A népies kályhacsempék fogalmát Méri István vezette be a hazai kutatásban, és jellemzőiket két tanulmányban foglalta össze.

42 A népies műhelygyakorlaton belül három területi csoportot különített el (dél-tiszántúli, nyugat-dunántúli, Felvidék-peremi), amelyek között stüáris és tematikai eltérések egyaránt felfedezhetők. 3 Mellettük negyedikként még az erdélyi csempék köre említendő. E népies csempék egyes típusain különböző intenzitással érződik mintakincsük két ősforrása, az udvari művészet vagy/és a népi formavüág. Egyik csoportjuk esetében nemcsak az ábrázolások tematikája vezethető vissza általánosságban a központi műhelyek alkotásaira, hanem konkrét műhelykapcsolatok is kimutathatók. Jó példát kínál erre a nagyvázsonyi csempék 1-2. típusa. A központi-udvari műhelyek és az ún. népies csempék kapcsolatát a legszemléletesebben 1. típusunk bizonyítja, a pelikános kályhacsempe. Ábrázolása nem önálló alkotás, hanem a budai lovagalakos kályha műhelyének mintakincséből származik.

44 A nagyvázsonyi példányt e műhely eredeti termékeivel összevetve

45 kiderült, hogy emezekhez viszonyítva 18-20 százalék zsugorodást mutat, vagyis olyan nyomódúccal készítették, amelyet egy a műhely eredeti negatívjával préselt csempéről vettek le. Az udvari műhelyeknek ez a motívuma elég széles körben elterjedt a dunántúli népies csempék között, ám a többi régió anyagából teljesen hiányzik. Eddig ismert lelőhelyei: Hahót-Alsófakospuszta, 6 Sümeg 7 és Vasvár.

48 Közülük a sümegi méreteiről semmit sem tudunk, a vasváriról viszont bebizonyosodott, hogy azonos pontokon felvett méretei a lovagalakos kályha műhelyének eredeti termékeihez képest 30-32 százalékkal kisebbek. A zsugorodás ilyen mértéke - bár némi bizonytalansággal - inkább kétszeres másolatra enged következtetni. Az azonban nem igazolható, hogy a vasvári csempe negatívját az egyszeres másolatnak tartható nagyvázsonyi csempéről vették le, sőt az a tény, hogy a vasvárin még a gótikus kúszóleveles keret torz maradványa is látható, a nagyvázsonyi példányon viszont ennek semmi nyoma, egyértelműen ki is zárja e lehetőséget. A nagyvázsonyi pelikános csempe mestere csak a központi motívumot vette át az udvari műhelytől, s ehhez maga készített az eredetinél jóval egyszerűbb, mindössze egy kézzel beböködött pontsorral díszített keretet. A már idézett harmadik analógia, a fakosi kolostorból származó csempe előlapjának mérete a vasvárival egyező,

50 tehát az eredetiekhez képest szintén kétszeres másolat lehet. Az összekötő láncszemet - egy egyszeres lenyomatként készült csempét - sem a vasvári, sem a fakosi példányok esetében nem ismerjük. Ugyancsak szoros kapcsolatot őriz még az udvari műhelyekkel a két címert tartó angyalt ábrázoló kályhacsempe. Az angyal jobb kezében lévő pajzsban az egyfejű sas Morvaország címere, a bal oldali pajzsban látható három vágást(?) eddig még nem sikerült meghatározni.

5 1 A két címert tartó angyal alakját a budai lovagalakos kályha műhelyének angyalalakos oromcsempéjéről (7. típus) „kölcsönözte" a nagyvázsonyi csempe mestere. Az összehasonlító mérések egyértelműen igazolták, hogy a nagyvázsonyi példány a műhely eredeti termékeinek kétszeres másolata.

5 A közölt budavári anyagban ugyan az angyal által tartott címerek üyen összeállításban nem szerepelnek, mi több, az angyal kezében sasos címerrel egyáltalán nem is találkozunk. Sasos címer látható ugyanakkor ugyanezen 7. típusú angyalalakos oromcsempén az angyal feje felett, az ív lezárásában zárókőszerűen elhelyezve,

5 3 továbbá a lovagalakos műhely 3/b. típusú sarokcsempéjén a konzolon.

54 A 7. típusú oromcsempe pécsi másolatán viszont már az angyal kezében is van sasos címer, igaz, más párosításban (cseh oroszlánnal).

5 5 Mindezek ismeretében fel kell tételeznünk, hogy a lovagalakos műhely eredeti termékei között a 7. típus egy olyan variánsa is megtalálható volt egykor, amelyen az angyal egy háromszor vágott(?) és egy morva sasos címert tartott a kezében, hiszen a másolatok csak erről készülhettek. Ugyancsak a lovagalakos műhely mintakincséből vette át a nagyvázsonyi csempéket gyártó mester azok gótikus kúszóleveles keretét, de egy másik csempéről, hiszen a 7. típuson ez nem szerepel. Azt, hogy a műhely által alkalmazott, szélesebb vagy keskenyebb, durvább vagy finomabb kidolgozású keretvariánsok közül melyiket másolták, és hányszoros áttétellel, nem sikerült megállapítanunk. Ráadásul a mester még kicsit „igazított" is ezen a kúszólevélsoron, s így az már alig emlékeztet saját előképére. Az pedig már teljesen a fazekas önálló találmánya volt, hogy e keretet még egy beszurkált pontsorral is bővítette. Az így keletkezett összetett keret a népies csempéken máshol is előfordul (pl. Külsővaton), s szintén ameUett szól, hogy a csempe előállításához szükséges agyagnegatívot egy kész csempéről vették le.

56 Fentiekből következik, hogy a nagyvázsonyi angyalalakos csempe gyártásához két különböző negatívot használtak fel. S talán nem tévedünk, hogyha a két példányon látható beböködött díszítés eltéréséből arra következtetünk, hogy a kettő nem azonos kéz munkája, bár e különbséget a szabadkézzel végzett kialakítás is okozhatta.