Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

H. Szabó Lajos: Húsz éves a szervezett éremgyűjtés Pápán (1970-1990)

ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉR TESÍTŐ 2 - 1989 H. SZABÓ LAJOS HÚSZÉVES A SZERVEZETT ÉREMGYŰJTÉS PÁPÁN (1970-1990) A Magyar Éremgyűjtők Egyesülete Pápai Csoportjának története 1970-1990 A magyar éremgyűjtés - mely magába foglalja a régi papír- és fémpénz, érem, plakett, kitüntetés, jelvény, továbbá a hozzá kapcsolódó irodalom gyűjtését - a századfordulót követó'en bontakozott ki és vált szervezett mozgalommá. A felszabadulás eló'tt azonban széles körben nem terjedt el, inkább az előkelő', vagyonosabb személyek „sportja", „úri passziója" volt. A második vüágháború alatt és főleg a hadak átvonulása idején az addig működő országos szervezetek is megszűntek, a közgyűjtemények is veszendőbe mentek. A háborút követő megélhetési gondok mellett, a romok felett csak a „megszállottak" próbálták megmenteni - saját gyűjteményük mellett - a múzeumokban, kastélyokban szétszórtan hányódó nemzeti értékeket, közte az éremkincseket. Ilyen személy volt Pápán dr. Répássy Gyula, aki segített összegyűjteni a Református Főiskola kallódó éremgyűjteményét, majd 1952-1955 évek között rendszerezte azt. Katalógusát - mely 4607 görög, barbár s római érem azonosítását tartalmazza - írásban, könyv formájában rögzítette. Ahogy írta a korai római gyűjtemény katalógusának bevezetőjében: „A római numizmatikában első oktatóm, Borsos István tanár úr emlékének." Természetesen ennél többről volt szó. Munkájával az ország egyik legnagyobb gyűjteményét mentette meg a végső pusztulástól, miközben másokat is bevont rendszerező munkájába. Répássy Gyulában valamikor Wachsmann János pápai nyugalmazott gazdatiszt ébresztette fel a gyűjtés szenvedélyét, majd amikor 1922-ben megismerkedett dr. Alföldi Andrással a Nemzeti Múzeum neves numizmatikusával, véglegesen eljegyezte magát az éremgyűjtéssel. A nagy tapasztalatra és tárgyi tudásra szert tevő Répássy Gyula szívesen átadta tudását mások számára is. Büki Ferenccel, - csoportunk első titkárával - is ő kedveltette meg az éremgyűjtést. Büki Ferenc később szenvedélyét, tudását szintén átadta az utána jövő, ma élő nemzedéknek. Az újjáépítés gyors üteme, majd ezt követő javuló megélhetés azonban hamarosan életre keltette és a széles néptömegek számára lehetővé tette, hogy - a demokratikus elvek alapján szerveződő - egyesületek tagjaiként foglalkozzanak az éremgyűjtéssel. Természetesen ez nem ment könnyen, mert az 50 es évek elején még, „enyhén szólva is" titkolni kellett az éremgyűjtő szenvedélyt. A magyar történelmet felölelő gyűjtemények 90%-a tüalmi listán volt, bemutatni, beszélni róla nem volt kívánatos, esetenként veszélyes volt. Mivel a meglevő magángyűjtemény sem szerepelhetett kiállításokon, csupán titokban rendeztek „házibemutatókat" az ismerősöknek és az érdeklődő fiataloknak. Amikor a hozzáértők aggódtak a közgyűjteményekben levő anyagok kallódásáért és bekopogtak egy hivatal ajtaján, legfeljebb ezt a választ kapták: „Kedves elvtárs, ennél fontosabb teendőink is vannak!" így azután nem csoda, hogy a háborút túlélt gyűjtemények, mintegy 80%-a utólag, szemünk láttára ment veszendőbe. Hazánkban 1901-ben alakult az első és egyetlen érmészettel foglalkozó szervezet NUMIZMATIKAI TÁRSULAT néven, társadalmi egyesületként. 1949 végén azonban állami felügyelet, mégpedig a Magyar Tudományos Akadémia II. osztálya alá helyezték és összevonták egy másik egyesülettel. A neve ekkor, Magyar Régészeti Művészettörténeti és Éremtani Társulat „Éremtani Szakosztálya" lett. E szervezet Éremgyűjtő Csoportjának dr. Répássy Gyula mellett, 1957. (III. 19.) évtől tagja lett Büki Ferenc pápai, majd az 1960-as évek elejétől dr. Gémes György szintén pápai gyűjtő. Az Éremtani Szakosztály azonban 1969. május 13 án kezdődő vizsgálat eredményeként megszűnt. Ekkor az éremgyűjtők növekvő tábora - érdekeik védelmére, igényeik kielégítésére és a kapcsolataik bővítése céljából - megalakították a BUDAPESTI ÉREMGYÜJTÖK EGYESÜLETÉT, országos jogkörrel. E szervezetbe az 1969. évi megalakulást követó'en azonnal átigazolt Büki Ferenc és dr. Gémes György, Szabó Lajos pedig új tagként került az egyesület tagjai sorába. Sajnálatos, hogy időközben dr. Répássy Gyula elhunyt.