Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

H. Szabó Lajos: Húsz éves a szervezett éremgyűjtés Pápán (1970-1990)

Az előzőkben említett személyek képezték a magvát annak a mára nagy létszámú és tevékeny csoportnak, amely - érdemei elismerése képpen - működése 20. évfordulóján megkapta a XX. Vándorgyűlés rendezési jogát. A 20 éves múltra visszatekintő pápai csoport tehát - az országban is elsők között - a Budapesti Éremgyűjtők Egyesülete keretei között bontogatta szárnyait. Büki Ferencet 503-as, dr. Gémes Györgyöt 648-as és Szabó Lajost 955-ös tagsági számmal vették tagjaik sorába. Az említett országos egyesület ügyvezető titkára, Pávó Elemér, 1970. szeptember 25-én felhívással fordult, az addig szervezeti ketetek nélkül működő csoportokhoz, közte a pápaihoz is, kérve, hogy 3 tag esetén válasszanak ügyintézőt, aki összefogja a csoportot, kapcsolatot tart az országos szervezettel, egyúttal a numizmatika iránt érdeklődőket az egyesület felé irányítja. Pávó Elemér egyúttal javasolta a pápaiak nak, hogy eddigi tevékenysége elismeréseképpen Büki Ferenc kerüljön az ügyintézői beosztásba. Javaslatát elfogadták, melyről Büki Ferenc 1970. október 1 én értesítette az országos egyesületet, közölve azt is, hogy efváhalja az ügyintézői teendőket. Ekkor már Jászai József pápai, Schweighoffer Domonkos nagyteveli lakos is tagja volt az országos szervezetnek, ezért Büki Ferenc kérte őket, hogy lépjenek a csoport tagjai sorába. Később Schweighoffer Domonkos lelkes tagja lett a pápai csoportnak, ugyanakkor Jászai József élete végéig csak az országos egyesülettel tartotta a kapcsolatot. A pápai csoport alakulásának és szervezett életének kezdetét, tehát 1970. október elsejétől számíthatjuk, mely után felgyorsultak az események. Nőtt a tagok száma, színvonalában emelkedett a csoport tevékenysége, kiállítások, bemutatók és érmészeti publikációk jelezték a köri élet élénkülését. A pápai csoport alakulását az ÉREM című lap 1970. évi 53—54. száma is közzétette, majd később közölték a köri foglalkozások helyét és idejét. Jelencsik Sándor mint a Várkastélyban működő Jókai Könyvtár igazgatója 1971 februártól lehetővé tette, hogy a könyvtár olvasótermében a csoport rendszeresen ülésezzen. Először csütörtöki napon tartották a foglalkozást, majd áttértek a hétfői összejövetelekre, mivel az éremgyűjtők közül számosan hódoltak a bélyeggyűjtés szenvedélyének, így velük közösen tartották összejöveteleiket. 1981. évtől azonban a szaporodó taglétszám és önálló szakkörré alakulás miatt külön helyiség igénye merült fel. így 1981 őszétől már a Jókai Művelődési Központ (továbbiakban JMK) felügyelete alatt működő csoport átköltözött a Várkastély 13-as, majd a 9-es szobájába, melyet már a JMK bocsátott rendelkezésre. A fejlődés eredményeként, a 3 fővel alakult csoport 1972-ben öt tagot számlált. Ekkor lépett a tagok sorába Bielik Józsefné (1195) és a jelenlegi háznagy, Horváth László 1222-es tagsági számmal. Pár év elteltével látszott, hogy a Budapesti Éremgyűjtők Egyesülete (BÉE) nem tudja összefogni az egyre szaporodó vidéki szervezeteket és hosszú távon nem lesz képes méltóképpen képviselni a vidéki éremgyűjtők érdekeit. Ezért 1972. szeptember 17-én a vidéki szervezetek képviselőit meghívták egy budapesti tanácskozásra, ahol 18 csoport képviseltette magát, három pedig - közte Pápa - írásban küldte el javaslatát. Miután a vidéki csoportok képviselői e tanácskozás keretében is örömmel támogatták az új országos hatáskörű szervezet létrehozását, megkezdődött a szervező munka. Ezt követően 1973. január 7-én, Budapesten tartott közgyűlés elfogadta az új szervezet alapszabályát és kimondta a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete megalakulását, (továbbiakban MÉE), mely e naptól kezdve a Budapesti Éremgyűjtők Egyesülete jogutódjaként eredményesen működik. A MÉE megalakulását követően, szinte napokon belül elkészült a vidéki csoportok ügyrendje, amelynek szellemében átszervezésre kerültek. Hamarosan megérkezett az egyesület vezetőségének levele Pápára is, melyben kérték a csoport döntését abban hogy a továbbiakban a MÉE keretei között kívánnak-e működni. Az ekkor már működő pápai csoport újjászervezésében zavart okozott, hogy az új ügyrend legalább 10 tag esetén tartotta indokoltnak a vidéki csoportok működését, továbbá előírta, hogy a titkárral az élen legalább 3-5 tagú vezetőséget válasszanak. Ennek tisztázása végett Büki Ferenc ügyintéző 1973. március 9-én levélben kérte az országos vezetőséget, hogy a pápai csoport a MÉE felügyelete alatt is fennmaradhasson, annak ellenére, hogy csupán 7 tagot és két tagjelöltet számlál. A kérelemre gyors válasz érkezett. Az 1973. március 13-án kelt levélben dr. Molnár Gábor MÉE titkár - a többi között, a következőket írta: „ . . . a helyi csoportjuk megalakulására a Titkárság az engedélyt örömmel megadja . .. Pápa jelentős kulturális élete és tevékenysége elbírja egy-két tag hiányát. . ." A megadott engedély lehetőségével élve a pápai gyűjtők hamarosan újjászervezték csoportjukat. Az akkor már nyolc pápai és egy nagyteveli tagot számláló csoport, mivel pénzkezelést nem folytatott, csupán két tagú vezetőséget választott. Az új szervezet alapítói megérdemlik, hogy név szerint is emlékezzünk rájuk és tisztelettel gondoljunk közülük mindazokra, akik már nem lehetnek közöttünk. Az alapítók névsora a következő: 1. t Büki Ferenc 2. t Schweighoffer Domonkos 3. t Dr- Gémes György 4. Dr. Szabó Lajos titkár, 503-as tagsági szám, tag, 525-ös tagsági szám, tag, 648-as tagsági szám, tag, 955-ös tagsági szám,