Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

P. Szabó György: A türelmi rendelet (edictum tolcrantiae) fogadtatása és hatása Veszprém vármegyében, a pápai és a veszprémi református gyülekezet történetének tükrében

Tudjuk, hogy a templom és az iskola építésére már 1782-ben megindult a gyűjtés és a tervezés, sőt „ . . . annak okáért a Veszprémi Helvetica Confession levő Árva-Anya-Szent Egyház ... az ő Dolgaiknak jobb renddel való Kormányzása végett rendeltessenek Curatorok és azok mellé presbiterek. Tetszett azért a Szent Gyülekezetnek tizenegy Presbitereket felállítani és ugyan a végett Candidáltattak is emezek . . ,"

104 Ugyanebben az évben prédikátort és professzort szemeltek ki, kiknek meghívását Tatay Imre kurátorra és más elöljárókra bízták. A II. számú Anyakönyvbe beírt feljegyzés tanúskodik arról, hogy milyen hatalmas anyagi megterhelést jelentett a veszprémi reformátusok számára a vallásgyakorlatért való küzdelem, ill. a felépítendő templom és egyéb épületek. Súlyosbította a helyzetet, hogy (e feljegyzés szerint) ami kevés pénze az eklézsiának volt, az is a vármegye által „el pecsételtetett", vagyis a megye zárolta a gyülekezet pénzét. A veszprémi ref. egyházközség birtokában lévő egyik protokollum szép bizonysága annak, hogy a gyülekezet nemesi tagjai müyen önzetlen szeretettel vállalták a gyülekezet súlyos anyagi terheit. Az adakozók névsora előtt gyakran ismétlődő mondat: „Veszprém városában építtendő Templomunknak . . . felépítésére, szabad akaratunkból és Istenünkhöz való szeretetünkből ígértünk és ajánlottunk bizonyos summa pénzeket . . ."

106 Ebben az időben több nemes is végrendelkezett a gyülekezet javára.

107 1783. május 2-án Roboz Mihály hagyott jelentős telket a református gyülekezetre a „Jeruzsálem-hegy"-en.

1 8 Ezen a helyen kezdték meg a templom és egyéb épületeik felépítését, amelyhez vallásgyakorlatuk megindulása után „nagy buzgósággal fogtak, mindenre embert rendeltek, kiknek fő inspectoroknak és számvevőnek az édes atyám rendeltetett . . ." írja Keresztesi József.

109 A templom fundamentumát 1784. áprilisában rakták le.

110 1785-re készült el teljesen, és ez év november 27-én volt a templomszentelési ünnepség, amelyet Keresztesi szintén bővebben ismertet.

111 A torony építésébe csak 1784. őszén fogtak és nem egészen egy év alatt be is fejezték, 1795. aug. 1-én tették csúcsára a gömböt.

112 A türelmi rendelet nem tudta véghez vinni a protestánsok teljes egyenjogúsítását. A katolikus vallás továbbra is „religio praedominans" maradt. Bár József a helytartótanácsba, a hétszemélyes táblára, a főispáni székekbe protestánsokat is kinevezett, sőt szigorú feltételek mellett ugyan, de a katolikus egyházból a protestáns egyházakba való áttérést is megengedte, mégis bizonyos egyenlőtlenségek megmaradtak, mint pl. a protestánsok stólafizetési kötelezettsége. A protestáns nép továbbra is „. . . nyögött a plébános stólája alatt".

113 1785. febr. 1-én Simon György pápai plébános bizonyítványt állított ki arról, hogy Molnár János és Szabó Erzsébet református jegyesek a szent mise után háromszor kihirdettettek, és megengedte, hogy azok saját vallásukbeli lelkész előtt összeházasodjanak, miután kötelezettségeiknek (stólafizetés a plébános számára) eleget tettek. 1784-ben azt kérték Józseftől a veszprémi protestánsok, hogy a vármegyei hivatalokban egyenlő számmal lehessenek a katolikusokkal. A kancellária szerint azonban (az ügy referense ismét Ürményi) a kérés ellentmondott a tolerancia rendeletnek, elég ha a főispán közülük is kijelöl néhány arra érdemeset. József ezt a javaslatot fogadta el, de figyelmeztette a főispánt, hogy a tisztikar felénél több is lehet a katolikus, ha olyanok a képességeik. A veszprémi főispán felterjesztésében arra hivatkozott, hogy a régi, bevált katolikus tisztviselőkkel jobban el tudják látni munkájukat. Józsefnek az a szándéka, hogy a megyei tisztválasztásoknál ne felekezeti érdekekre, hanem kizárólag az egyén érdemeire legyenek tekintettel, csak 1785-től valósulhatott meg, amikor a vármegyerendszer átalakításával, kinevezett tisztviselők léptek a régi vezetők helyébe.

116 A veszprémi káptalan még 1786-ban is folyamodványt nyújtott be a megyéhez (ül. kerülethez), hogy a veszprémi protestánsokat vallásgyakorlatuktól tütsák el.

1 7 Lipót uralkodása elé a bizonytalanság érzésével nézhettek a protestánsok. Nem tudhatták, hogy nem fogja-e visszavonni fivére emberséges vallási rendeleteit? Ezért amikor 1790. januárjában Veszprém megyéhez az a könnyen „félreérthető" királyi leirat érkezett, hogy az összeülő országgyűlésig minden vallásügy kizárólag a türelmi parancs és fejedelmi intézkedés szerint oldatik meg, - a pápai és veszprémi reformátusok, a megye többi protestánsaival együtt feliratban jelentették ki: - vallásgyakorlatukhoz minden körülmény között ragaszkodnak, s azt a legmagasabb helyen is készek megvédelmezni. Bármüyen kedvező eseményeket hozott a protestánsok számára József valláspolitikája, szerették volna, ha a kapott jogokat nem csupán a király szava, de törvényes országgyűlés is biztosítja számukra. Erre csak II. Lipót uralkodása kezdetén kerülhetett sor, mégpedig az 1790/91-es országgyűlésen, ahol Lipót - még elhunyt fivére toleráns valláspolitikáján is túllépve, vagy inkább befejezve azt -, elvégezte a protestánsok teljes egyenjogúsítását. A rekatolizációs törvényhozás összes — a protestánsokra sérelmes határozatát 1681-től kezdődőleg érvénytelennek nyilvánította. A katolikus klérus nagy része azonban továbbra sem tudta túltenni magát a felekezeti elfogultság antihumánus és hazaellenes szűkkeblűségén. A Dunántúli Ref. Egyházkerület levéltárában van egy 1791-es keltezésű hattöredék, mely szerint utasították a papságot, hogy igyekezzen a protestánsokat a kormány