Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

P. Szabó György: A türelmi rendelet (edictum tolcrantiae) fogadtatása és hatása Veszprém vármegyében, a pápai és a veszprémi református gyülekezet történetének tükrében

előtt „elhomályosítani" így nyerve meg maguk számára a kormányzat kegyét. A lelkiismereti és vallásszabadság törvénye sokszor megbukott a végrehajtásával megbízottak elfogultságán. A dunántúli ref. szuperintendencia 1797-ben - 16 évvel a türelmi rendelet után! - még mindig sérelmezte, hogy a protestánsokat nem jelölik vármegyei tisztségekre.

11 A Veszprém megyei evangélikus nemesek, pedig, 1797. június 7-én kénytelenek voltak kérni a vármegyét, hogy az 1791: 26. te. alapján mentse fel az inszurgens nemességet a római katolikus istentiszteletek látogatásának kötelezettsége alól.

120 A katolikus arisztokrácia soraiból sokan nem tudták együtt lélegezni a korszellemmel. Ilyen volt az Esterházy-család is, melynek most már fiatalabb tagjai léptek föl a földesúri hatalmuknál fogva, mitsem törődve az országgyűlési végzésekkel - a pápai protestánsok ellen. A Rádav Gyűjtemények Levéltárában lévő, 1797-ből származó pápai panasziratok bizonyítják, hogy elég sikeresen.

121 Olyan eset is előfordult, hogy a dunántúli ref. szuperintendencia szinte a régi időkre emlékeztető vallásüldözést volt kénytelen konstatálni, melyet a pápai Esterházy-uradalom tiszttartói vittek véghez. A pápai ref. gyülekezet mellett — a 90-es években nem egy esetben érték sérelmek a református kollégiumot is, de ezeket az atrocitásokat a vármegye „jószándékkal" elnézte.

122 Ennek ellenére a pápai reformátusok próbálták megtalálni az Esterházyakkal a közös hangot, a békülékenység és egyezkedés útját, ezért sok esetben

/

még a kérésnek és az alázatnak ma mar kissé túlzottnak tűnő megnyilvánulásaitól sem riadtak vissza. így érthetjük meg azt az Esterházyaknak ajánlott, 1799-ben Győrött nyomtatott emlékkönyvet, amelyben a pápai ref. kollégium diákjai öt ünnepi ódát írtak a grófi család tagjainak tiszteletére. A felvüágosodást, s ezzel párhuzamosan a türelmesség gondolatát nem lehetett feltartóztatni. A vallási türelmesség gondolatának aránylag gyors elterjedéséhez Magyarországon, nemcsak a Józsefi politika járult hozzá, hanem furcsa módon, még inkább József germanizáló-centralizáló törekvése, mellyel szemben kénytelenek voltak összefogni a nemzet különböző erői, tekintet nélkül felekezeti hovatartozásukra. Ezt a körülményt Lipót - nagyon okosan — nem is hagyta kihasználatlanul. A világi értelmiség zöme rég felismerte a türelmesség és egyenlőség nemzeti szükségességét. Ez a gondolat átitatta a korabeli hazai irodalmat is. Itt csak éppen egy veszprémi ügyvéd, Györffy József nevét és munkáját említem meg, aki Holberg társadalombíráló regényének magyar nyelvű átdolgozásában (Klimius Miklósnak föld alatt való utazása, 1783) elítélte a vallásüldözést, az intoleráns kormányzást és magatartást. A fiatal nemzedékek már a felvüágosodás emlőin nevelkedtek, az egykor oly fanatikus és dacos öregek pedig megenyhültek vagy megpróbáltak alkalmazkodni a korhoz. Amikor az öreg Esterházy Károly egri püspököt - a pápai reformátusok régi, nagy ellenségét - Sárközi Gábor tankerületi tisztviselő felkereste, hogy a Pápán felállítandó közös iskola költségeire segítséget kérjen tőle, a püspök nemcsak hogy szívesen fogadta, de 1 500 frt-ot ajánlott fel e nemes célra. A jó kálvinista nem bírt magához térni ámulatában. A magyar közgondolkodást egyre inkább áthatotta a „pro bono publico" illetve a „bonum publicum" és a „publica félicitas" szelleme, amely II. József törekvéseinek is legfőbb célja és mozgatórugója volt. JEGYZETEK 1. Sárközi Gábor Bécsből írja 1771. márc. 15-i levelében: „az alkalmatlan . . . rossz utak miatt Pápáról hatodik nap nyomorúságosan Bécsbe érkeztünk ..." A Dunántúli Református Egyházkerület Könyvtára PÁPA. jelzet nélküh anyag, (továbbiakban: DREK. j.n.a.) 2. IIa B.-Kovacsics J.: Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona. Bp. 1964. Akadémiai K. (Ld. Veszprém címszó!) 396. (továbbiakban: VMHL.) 3. Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában. (I—III. k. Bp. 1881-1888.) IL k. 465. (továbbiakban: Marczali: Mo. tört.) 4. Mályusz Elemér: A magyarországi polgárság a francia forradalom korában. A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve I. évf. Bp. 1931. 226-7. VMHL. (Ld. PÁPA címszó) 315-322.1. Jobbágyi szolgáltatással nem tartoztak, csak a házaik után fizettek taksát a földesúrnak. 316. 5. VMHL. „PÁPÁ" 316. és u.ott „Veszprém" 397. 1780-ban 241 nemest írtak össze Veszprémben. 49 nemes család függőségben volt a földesúrral, 64 viszont nem. Ugyanebben az évben Pápán 194 nemest írtak össze. Ebből csupán 46 birtokos, a többi bhtoktalan, akik a földesúr telkén laknak. 6. VMHL. „Veszprém" 396. Mályusz Elemér: A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus. Bp. 1939.) (kiadta: A Magyar Prot. írod. Társaság) 351-2.