Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Ilon Gábor: Régészeti adatok a kéttornyúlaki középkori templom építéstörténetéhez

A leletmentés megfigyelései és értelmezésük A leletmentés kiterjedését - az anyagiakon túl - az újabbkori parókia és annak gazdasági épületei, gyümölcsös, óvodai létesítmények és a XVIII. században épített r.k. templom korlátozták és határolták be. Ezért az első, ,,A" szelvényt a templom hajójának északi oldala közelében, attól 75 cm-re nyitottam (2. ábra). Hossza 4,5, szélessége 2 m. A szelvényt mélyítve 80-100 cm-ig épülcttörmelékek, emberi csontok voltak keverten. Nyilván az 1753, 1818 és 1855-ös építések, javítások hulladékai és bolygatásának következményei. A szelvény keleti és nyugati végében is kőfalra bukkantunk. A bolygatatlan talajban négy cölöplyukat tártunk fel (5. ábra, 2. ábra). A templom irányába rábontva, illetve a keleti fal keleti szélét is megkeresve mégállapíthattuk, az itt feltárt falak a hajó északi falába csatlakoznak, tehát a hajó falának külső síkja eredetileg - a ma láthatóhoz képest - északabbra volt. A középkori hajófalalapozás 40-45 cm-rel nyúhk ki a mai fal alól észak felé. A szelvényben feltárt nyugati fal 80, a keleti 140 cm széles. A hajó északi falalapozásának szerkezete a következő: 1. apró kavicsos szürke altalaj 2. idomtalan („kutyafej") kövekből rakott alapozás nagyobb méretű köveken 3. megmunkált kövek, egyiken véső nyomaival, téglával vegyesen rakva, majd egy a fal síkjából kiálló téglasor 4. három sor faragatlan kő 5. ma álló északi hajófal 3. ábra: A templom délnyugat felől 3. Darstellung: Die Kirche von südwestlicher Seite