Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Ilon Gábor: Régészeti adatok a kéttornyúlaki középkori templom építéstörténetéhez

4. ábra: A templom nyugati kapuzata 4. Darstellung: Die westliche Pforte der Kirche Feltételezésem szerint az északi XIII. századi sekrestye keleti és nyugati falait találtuk itt meg és a szentély födémszerkezetének építésére utaló nyomokat (cölöplyukak).

13 Utóbbiak esetleg egy korábbi sövénytemplom maradványai is lehetnek. A szentély északi (záró) falának feltárását gyümölcsfa és élősövény megléte tette lehetetlenné. A „B" szelvényt a szentély mögött jelöltem ki. Hossza 6, szélessége 2 m. Később a szentély irányába rábontottunk. A szentély alapozása 156 cm mélységig tartott. Az alapozás mélysége megegyezik az északi hajófal alapozási mélységével. A szelvény keleti végének közelében azonosíthatatlan korú falalapot leltünk (2. ábra). Teteje a mai felszíntől 35/45 cm mélységben volt. A fal 120 cm széles, betonkeménységű habarccsal rakott. A szelvényben négy sírt is feltártunk. 1. sír (6. ábra) tájolása: 52 vonás (O = D), sírmélysége 110 cm. A sírgödör egyik oldalát a váz egy részével együtt megbolygatták. A koponya nem került elő. A bal alkar a medence irányába volt hajlítva. Az eltemetett egyén meghatározhatatlan nemű, 14 19 éves (juvenis).

14 A 2. sír (6. ábra) csak egy koponya, amelyet a szelvény északnyugati sarkában találtunk meg 110 cm mélységben. A koponyán bogláros párta töredékei voltak.