Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)
SZABÓ György: A Dunántúli Református Egyházkerület Gyűjteményeinek vallási néprajzi forrásai
1. sz. melléklet AZ EGYHÁZKELÉS A gyermekszüléssel kapcsolatban a gyülekezetünkben ma is megvan az egyházkelés szokása, amit régebben beavatásnak mondtak, s a római katolikus egyházban ma is így neveznek. Maga az egyházkelés szó nem fejezi ki azt a cselekményt, amit értünk alatta. "Egyházkelésnek nevezzük azt a szokást, mely szerint a gyermekágyból felkelő anya első útja a templomba vezet, hogy ott bemutassa háláját Istennek", /Or Ravasz László : Agenda. Bp., 1927. 50-51. o. /Hogy a "beavatás" szót, amit a XIV. és XVII. században használtak, mikor váltotta fel az "egyházkelés" szó, ezideig nem tudtam megállapítani. Magának a szónak a keletkezési ideje ismeretlen ugyan, de értelmezése feltehetően abból ered, hogy a gyermekszületés után az édesanya a templomból, az egyházból vagy szentegyházból indult hálája elmondása után további útjára, az életbe. Onnét kel útra, ezért keletkezhetett ez a szó ilyen összetétellel s vált szokássá, mint egyházkelés. Ennek az igen szép szokásnak bibliai alapja van. Az Ószövetségben olvasható a gyermekágyas asszony törvénye. /III. Móz. 12, 1-8/. "Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izrael Fiainak, mondván: Ha az asszony lebetegszik és fiat szül, tisztátalan legyen hét napig, az ő havi betegségének ideje szerint legyen tisztátalan. A nyolcadik napon pedig metéljék körül a fiú férfitestének bőrét. Az után harminchárom napig maradjon otthon a vértől való tisztulása miatt, semmi szent dolgot ne illessen, a szent helyre se menjen be, míg el nem telnek az ő tisztulásának napjai. Ha pedig leányt szül, két hétig legyen tisztátalan, mint havi betegségekor, és hatvan napig maradjon otthon a vértől való tisztulása végett. Mikor pedig letelnek az ő tisztulásának napjai, fiú miatt, vagy leány miatt, hozzon egészen égő áldozatul esztendős bárányt, galambfiat, vagy gerlicét bűnért való áldozatul, a gyülekezet sátorának nyílás elé a paphoz és áldozza meg az Úr előtt, és szerezzen néki engesztelést, így lesz tisztává az ő vérfolyása után. Ez a törvénye a fiút vagy leányt szülő asszonynak.Ha pedig nincsen módja bárányhoz, vigyen két gerlicét áldozatul, vagy két galambfiat, egyiket egészen égő áldozatul,a másikat bűnért való áldozatul, és szerezzen neki engesztelést a pap, és tiszta lesz." Manapság ugyan legtöbbször a kereszteléssel egyidejűleg, az istentisztelet befejezése után történik meg az egyházkelés, de még most is előfordul az a régi szokás, hogy egészen más napon történik az egyházkelés, mint a keresztelés. A kettőnek semmi lényegbeli kapcsolata nincs. A keresztség szentség, az egyházkelés csak egyházi szokás. Nagyon ritkán megtörténik az is, hogy elmarad. /Szabó Dezsőné 35 éves , Sonkahegyhát, nem volt egyházkelésen első gyermeke után, de később kétszer is volt./ Az egyházkelés különbözik a névadástól is, bár néha tévesen összekapcsolják, mert Jézus névadása és Mária "egyházkelése" egymás mellett van megírva. Oe világos, hogy Jézus névadása 8 napos korában történt. /Mária hálaadása 6 hét múlva. /V. ö. Luk. 2, 21-t a 22-24. versekkel/. Volt olyan időszak, amikor a református egyház rendtartási könyvei tartalmaztak egyházkelési formulát is, de olyan időszak is akadt, amikor mint zsidó, vagy mint római szokást helytelenítették. Egyébként szabadságukban volt megtartása, vagy elhagyása. Az anyakönyvezés történeti fejlődésével kapcsolatban említett hercegszöllősi zsinat 1576-ban, s a köveskuti zsinat 1612-ben mellőzi. Ez utóbbi XLVII. cikkében a gyermekágyasok beavatásáról szó szerint ezt írja: "Az asszonynak a szülés után való beavatását, valamint az új asszonyokét, a zsidók és az azokat utánzó rómaiak módjára mellőzzük. Nem a negyven, vagy nyolcvan napos őrizkedést, hanem csak a természetes tisztességet tanítjuk". /Tury i.m. 163. o./ Ezzel szemben a Komjáton 1623-ban tartott zsinat LX. kánona így írt: "Az újházasokat nem kell beavatni. Az újházasok úgynevezett beavatását mint pápás szokást mellőzzük. A gyermekágyból felkelt asszonyok beavatását azonban, mivel nem bárányok és madarak áldozásával történik, sem a hajdan kiszabott napok megtartásával, hanem az asszonyok tanításával és vigasztalásával, továbbá hálaadással és könyörgéssel, melyek nemcsak az izraeliták sajátjai, hanem mindenütt, minden keresztyénnel közösek, nem úgy feltétlenül szükségből, de keresztyéni szabadságból megtartható." /Thury i.m. 423. o./ Ez egészen helyes rendelkezés volt. A tilalom ugyanis hiábavalónak bizonyult annak ellenére, hogy a szokás fennmaradt. És ennek oka egészen természetes. Az édesanya nagyon is érzi, hogy szüksége van a hálára. Jézus szavai szerint is:"Az asszony, amikor szül, szomorúságban van, mert eljött az ő órája, de mikor megszüli az ő gyermekét,
