Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)

SZABÓ György: A Dunántúli Református Egyházkerület Gyűjteményeinek vallási néprajzi forrásai

nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született a világra." /3án. 16, 21./. Természetesen az asszony nemcsak az első gyermeke születése után megy egyházkelésre, hanem minden szülés után. És az a helyes, ami manapság már néha megtörténik, hogy az édesapa is megjelenik hálaadásra, még ha nem is áll oda az úrasztala elé, mint az édesanya. De jelen van a keresztelésen s az istentisztelet után végzett egyházkelést is végighallgatja. Ilyenkor az igehirdetés mindkettőnek szól. Az is gyakran előfordul, különösen a nyári időben, hogy az egyházkelés nem a keresztelés alkalmával történik, hanem hétköznap, mert az asszony sok dolga miatt nem akar tovább várni, de nem akar addig munkára menni, míg az egyházkelést el nem végezte. Fiatal édesanyákkal ilyenkor gyakran édesanyjuk, vagy esetleg idősebb rokon asszony szokott eljönni, de megtörténik, hogy egyedül jönnek. A hálaadás igen ritkán a háznál is megtörténik, ha az anya gyenge s nem tud a templomba elmenni, de hálát kíván adni s a lelkipásztor szolgálatát is igénybe veszi. Avagy ha a keresztelés háznál történt, akkor ott egyszerre megtörténik az egyházkelés is. Volt olyan eset is, amikor az egyházkel^sre jött asszony kísérője szólt és kért, hogy az illetőt bocsássam ki az egyháztól. /Pais Istvánné 68 éves.Paisszeg/. Most hadd mutassak be egy példát az egyházkelésre is. A gyülekezeti istentisztelet befejezése után, vagy az adott alkalomkor az édesanya oda áll az úrasztala elé és kezdődik a szertartás. Az egyházkelés szertartása 1. A mi /további/ segedelmünk jöjjön az Atya-Fiú-Szentlélek Istentől. Ámen. 2. Az a szent ige, melynek alapján most szólok hozzád, írva található Péter apostol első levele 3. részének 1-7. verseiben ekképpen: "Hasonlóképpen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem nem engedelmeskednének is az igének, feleségük magaviselete által ige nélkül is megnyeressenek, szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket. Akiknek ékessége ne legyen külső, bajuk fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való, hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt. Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjöknek. Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt,akinek gyermekei lettek, hajót cselekesztek, és semmi félelemtől nem rettegtek. A férfiak hasonlóképpen együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint akik örökös társaik az élet kegyelmében, hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak" . 3. Testvérem a Krisztusban! Egészen természetes ösztöne az az embernek, hogy tetszeni akar. Különösképpen pedig tulajdonsága ez a nőknek, ezek között is leginkább a leányoknak. A leány a maga szépségével vonja magára a figyelmet, kelti fel az érdeklődést, ahogy az ige is mondja: "És látták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok és vevének magoknak feleséget mind azok közül, kiket megkedvelnek vala."/Móz.6,2/. Egészen természetes is az, hogy a leány sokat törődik a ruházatával es ékszeréivel. De ha csak éppen ennek él, akkor hivalkodása miatt a leány is magára vonaja Isten ítéletét, ahogyan Ézsaiás próféta is írja: "Ama napon eltávolítja az Ur ékességüket, fülbevalóikat, ünnepi ruháikat, tükreiket és más ékszerüket és szépítőszerüket. /Ézs. 3, 17-25/. De a mértékletesen hordott ékszert nem helyteleníti az ige, sőt az mondja: Hát elfeledkezhetik-e a leány az ő övéről és a menyasszony az ő nyakláncáról? Amit a leánynál nem helytelenít, arról viszont az asszonynál másképp szól. Az asszonyhoz más illik. Az asszony igazi ékessége nem lehet csak külső,se hajviselet, se ékszer, se ruha. Ezzel ugyan nem mondja az ige, hogy az asszony ne adjon magára, de az ő ékessége már más. A tisztes ruha dísze kell, hogy legyen az asszonynak is. De az ő igazi ékessége nem külső dísz, hanem belső: a szív jósága, szelídsége, csendessége, mert ez becses az Isten előtt. Az arany és ezüst, a szép ruha és hajviselet lehet tetszetős az embereknek, de ezzel nem lehet tetszeni az Istennek.. Isten nem a külsőt nézi, hanem a belsőt, a szívet, a lelket. Az asszony igazi értéke a lelkületében van, nem külső szépségében. A lélek szépsége teszi széppé küllemileg is. Az asszony külső ékessége a gyermek. Ahogy egyik költőnk írja: Legyen a nő a család szemefénye, Hitves legyen és anya egy személybe,