Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)
VARGA István - SÜVEGH Gábor - NAGYNÉ CZAKÓ Ilona: Egy későbronzkori kerámia komplett vizsgálata
ACTA MUSEI P APENS IS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 1 -1988 EGY KÉSŐBRONZKORI KERÁMIA KOMPLETT VIZSGÁLATA Varga István-Süvegh Gábor-Nagyné Czakó Ilona Németbánya késöbronzkori telepén nagy számban kerültek elő kerámiák, kerámiatöredékek. Volt köztük fekete, vörös és vörösbarna, valamint elvétve világosszürke is.'* Az általunk vizsgált kerámiatöredékek a III/5 telep "G" szelvényének 43-118 cm mélységéből került elő. Külső és belső felülete egyaránt tükörsima és gráfitszerűen fekete. A törésfelülete is fekete, csak közvetlen a külső felülete alatt figyelhető meg egy milliméternyi vastagságú vörösbarna sáv, amely viszont összefüggően végighúzódik a teljes külső felszín alatt. Az edény vékony falvastagságú /7mm/, kihajló peremű. Minden valószínűség szerint sokat használták, mert erős kopásnyomokat lehet megfigyelni rajta. Annak ellenére, hogy anyaga nem volt túlságosan kemény, a földben töltött évezredek során mégsem korrodálódott. 1 Először próbáltuk kideríteni, hogy mi határozza meg a színét. Lézertiiussziós felvétel készült róla 3 , amely tanúsága szerint az egyes elemek eloszlása a kerámiában homogénnek tekinthető /a külső-,e's belső- és a törésfelület, valamint a vörösbarna fázis lett 3-3 pontban "meglőve"/. Tehát a vörösbarna és a fekete fázisok közötti színkülönbség nem magyarázható összetételbeli különbséggel. Ezenkívül nagyobb mennyiségű mangánt sem sikerült kimutatni benne, vagyis a fekete szín okozója valamilyen mangán vegyület sem lehet /ezt a későbbiekben a neutron aktivációs eredmények is alátámasztották, hisz mangántartalma mindöszsze 512 ppm volt/. Megkíséreltük HF és HC10. elegyével vízfürdőn feltárni a kerámia kis, elporított részletét. A feltárás befejeztekor apró oldhatatlan fekete szemcsék maradtak vissza, amelyek grafit, vagy szén jelenlétére utalnak a kerámiában. Ezután került sor egy OTA-görbe felvételére'*. Mivel ez nem tartalmazott 700 *C feletti exoterm csúcsot, a grafit jelenléte kizárható, tehát edényünk amorf szenet tartalmaz, s ez okozza fekete színét. A hatvanas években Duma György foglalkozott a kerámiákba történő szénbeépüléssel *, Az ő vizsgálatai szerint ennek alapja a 2 CO C0„ + C reakcióegyenlet szerint lezajló folyamat, amellyel redukáló atmoszférában kell számolni, s 500 t körül van a szénkiválás maximuma. A reakció csak 300 C felett indul be, s 700 Cig játszódik le, ugyanis ezen hőmérséklet felett a fenti egyensúlyi reakció a C0 irányába tolódik el. Ebből következően kerámiánkat 300-700 "C között égették, amit az is igazol, hogy a röntgendiffrakciós felvételben* illit-típusú agyagásvány volt kimutatható, amelynek viszont rácsszerkezete 700*C felett összeomlana,* A szénbeépülés általában a felülettől számított néhány milliméteres tartományban szokott bekövetkezni, ugyanis a C0 molekula nagy mérete miatt, csak korlátozott mélységig tud behatolni a kerámiába. A bahatolás mélysége függ ugyan az égéstérben uralkodó nyomástól, de leginkább a kerámia pórusainak mérete határozza meg. Mivel kerámiánk teljes törésfelülete fekete, arra lehet következtetni, hogy pórusainak mérete elég nagy. Kísérletileg is sikerült igazolnunk, hogy a szénbeépulés biztosít némi hidrofobitást a kerámia számára. Ugyanabból az anyagból két próbatestet készítettünk, s mindegyiket azonos ideig, azonos hőmérsékleten /300-400*C / égettük ki, de az egyiket szénporba ágyaztuk a redukáló körülmények megvalósítása érdekében. Ilyen alacsony hőmérsékleten csak tökéletlen égetést lehet végezni, így az oxidáló körülmények között égetett cserépdarabot vízben hamar szét lehetett porlasztani, míg a redukáló körülmények között égetett próbatest, amely teljesen megfeketedett több napos vízben való áztatásnak is ellenállt, noha mechanikai tulajdonságai nem lettek jobbak.Ezt tanúsítja a németbányai kerámiáról készült DTA görbéié
