Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)
VARGA István - SÜVEGH Gábor - NAGYNÉ CZAKÓ Ilona: Egy későbronzkori kerámia komplett vizsgálata
is,amelyen jól látható, hogy a földben való tartózkodás során a kerámia erősen rehidratálódott. /Grafitos kerámiák esetén is bS feletti grafit tartalomnál várható, hogy érvényesüljön annak kedvező hatása*./ A kerámiákról készült vékonycsiszolat 5 tanúsága szerint magas a kvarc tartalma, amely metamorf eredetű, valamint sok illitet és limonitot tartalmaz. Viszonylag sok opak szemcse is található benne, amely valamilyen vas-oxid lehet. Ezeken kívül némi málladozott biotit és muszkovit, valamint minimális turmalin, cirkon és epidot fordult elő benne. Az anyag 2-10 \-ban tartalmazhat vasat, részben agyagásványhoz kötötten, részben önálló vasvegyületként. Égetéskor az égési hőmérséklet, illetve atmoszféra függvényében különböző változásokon megy át /oxidációsszám változás, fázistranszformáció, stb./.A fentiekben említett változások Mössbauer-spektroszkópiával nyomonkövethetők, s az ásatáskor előkerült kerámiák Mössbauer-spektrumából az égetési körülményekről kaptunk információt. A vizsgált kerámia Mössbauer-spektrumában /1. ábra/ egy oktaéderes Fe II. pozíciónak megfelelő, valamint egy Fe /III/ dublett és egy mágnesesen felhasadt vonal található. A Fe /II/ dublett egyértelműen az agyagásvány /illit/ rétegközi Fe /II/ -jéhez rendelhető, míg a Fe /III/ dublett több komponens szuperpozíciójaként értelmezhető, noha számítógépes felbontása a paraméterek egybeesése végett nem lehetséges. A Fe /III/ dublett tartalmazza az agyagásványban oktaéderes pozícióban jelenlevő Fe /III/ járulékát, valamint a szuperparamágnes vasoxidot és vasoxihidroxidot. Az anyag eredetileg géles formában tartalmazta a vasoxihodroxidot, ami az égetés során részben hematittá alakult /£-Fe00H —tC-fe í 0 i /. a keletkezett hematit is apró szemcseméretű, csak magasabb hőmérsékleten kezd növekedni a mérete. Ráadásul az eltelt évezredek, valamint a talaj nedvességtartalma is az aprózódást segítette elő, így nem meglepő, hogy szuperparamágneses vasoxid van a kerámiában. Mivel az égetés viszonylag alacsony hőmérsékletes történt, a vasoxihidroxid még nem alakult át teljes mértékben vasoxiddá, ráadásul a talajban töltött idő alatt rehidratáció is végbemehetett, így szuperparamágneses vasoxihidroxid jelenléte is várható volt. Ezen vasoxid és vasoxihidroxid részecskék mérete annyira kicsi, hogy még a cseppfolyós nitrogén hőmérsékletén sem tapasztaltuk a centrális Fe /III/ dublett felhasadását. A kis intenzitású szextettet fel tudtam bontani két részspektrumra, s az így kapott paramétereket a magnetitével tudtam azonosítani. A magnetit keletkezéséről nem lehet biztosat mondani, hisz az anyag eleve tartalmazhat magnetitet, azonban a környékbeli agyagokban nem sikerült kimutatni a jelenlétet, így valószínűbb, hogy ez szintetizálódott fázis. Az -6-FeOOH mellett kisebb mennyiségben előfordul a r- FeOOH, amelyből termikus bomlással előbb ^-Fe^j, majd 400 *C felett *í'-Fe J 0 3 képzódik. A redukáló körülmények között ezek bármelyike redukálódhat magnetitté az alacsony hőmérséklet ellenére. Hiszen C0 z-dal már 200*C felett megindul a redukció, csak a reakciósebesség még kicsi. Az anyag összetettsége folytán valamilyen szilárdfázisú katalízis lehetősége se zárható ki./A magnetitről meg kell még jegyezni, hogy azX-, illetve a r-Fe x 0«,-nál kisebb szemcseméret mellett válik szuperparamágnesessé./ Noha a szextettben a magnetit az uralkodó komponens, a nagy vonalszélesség miatt nem zárható ki, hogy kis mértékben van hematit és maghemit járuléka is. A vörösbarna fázisról készült Mössbauer-spektrum az előzőtől nem sokban tér el, csak a Fe/II/ részben Fe /III/-má oxidálódott, ami azt jelenti, hogy a kerámia égetése során rövid időre oxidáló atmoszférát kapott.
