Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)

TAKÁCS Pál: Adatok a pápai iparoktatás történetéhez /1874-1970/

Egy-egy osztályra 4-5 közismereti óra, 3 rajzóra és egy óra hittanoktatás jutott. Az óraszám és a már említett nehézségek ismeretében nem nehéz arra következtetnünk, hogy még ebben az időben is elég alacsony lehetett a színvonal. Az 1913-14-es évben bizonyos előrelépés következik be. Megindul a szakirányú oktatás. Ettől kezdve a ruházati, fa, fémipari és építészeti szakon nemcsak a rajzot, hanem a közismereti tárgyakat is a fenti csoportosítás szerinti elkülönítéssel oktatják. Ez elmélyültebb szakmai oktatást eredményezett. Iparoktatás 1914-től Az I. világháború a pápai iparostanonc oktatás programját is meghiúsította. A tanerők és a mesterek hadbavonulása megnehezítette az oktatást. Az október 1-én kezdődő tanév tanulólétszáma 344 fő volt, ehhez március l-ig csak 33 tanuló iratkozott, mert az inas.szegődtetés minimális volt ebben az időben. A tananyag beosztása is megváltozott. Az iskolában létező tárgyakat 4 nevelő osztotta fel egymás között, ők önként vállalták hadbavonult kartársaik helyettesítését és igy azok családtagjai továbbra is megkapták az esedékes havi fizetést.Ugyanis a városi tanács 9314/1914. sz. véghatározatával kimondta, hogy a hadbavonultak fizetését csak abban az esetben folyósíthatják a családnak, ha azok óráit a tantestület díjtalanul ellátja.)''

5 Ebben az évben kiemelkedően magas volt az igazolt mulasztások száma, ami nem csodálható, mert az iskolaév olyan rendkívüli események jegyében folyt le, amelyek a mulasztásokra igen sok, alapos igazolási indokot szolgáltattak. Az iskola négy évtizedes fennállása óta ez volt az első év, amelyben rajz és kézimunka kiálítást nem rendeztek. Az eddig eltelt időszakban az iparostanonc oktatást Pápán mindössze 4-5 főhivatású nevelő és 8-Î mellékállásban dolgozó gimnáziumi tanár végezte. Az oktatás módszertanát tekintve minden nevelő a maga elképzelése szerint oktatott, hiszen sem a nevelők, sem pedig a tanulók számára nem létezett írott tankönyv, amelyből elsajátíthatták volna szakmájukat. A szakmák száma meglehetősen nagy volt. Az 1914-15. tanévben a következő szakmákat oktatták, amelyektől az előző években oktatott szakmák nem sokban különböztek. /1. táblázat/ A tanoncok oktatása és nevelése négy területen folyt: I. Gyakorlati képzés II. Szellemi művelés III. Testi nevelés IV. Vallás- erkölcsösség fejlesztése I. Gyakorlati képzés A gyakorlati képzés az egyes műhelyekben zajlott. Itt a következőket kellett szem előtt tartani:*

6 1. Legyen a mester valóságos tanítója a tanoncnak, ne bízza annak tanítását senkire, még a legügyesebb segédre sem. 2. Szolgai és szolgálói munkálatok végeztetésétől óvakodjék, mert a tanuló iparágat tanulni ment oda, melytől ha időközönként elvonják, meg lesz gátolva a fokozatos továbbtanulásban. 3. Lásson a tanuló rendet és pontosságot a műhelyben, ami csak a mester tiszteletet parancsoló tekintélyes magatartása által érhető el. 4. Oktatási és nevelési fő szabály, hogy a példa vonz, igen jól teszi a tanítómester, ha jó tulajdonságait engedi előtérbenyomulni és a károsakat lehetőleg titkolja. 5. Ne csak a tanuló gondolja magát családtagnak, hanem a család által is tekintessék annak . 6. Ne legyen soha kitéve a műhelyben a tanuló sem a segédek, sem a családtagok önkényének, mindig és minden körülmények között képezze a tanuló kiegészítő részét - később számottevő részét az ipari munkaerőnek. II. Szellemi művelés A szellemi művelésnél három tényezőt vettek figyelembe: 1. magát a tanulót 2. az iskolát, ill. annak vezetőit 3. a mestert III. Testi nevelés Gondos, tiszta munkahelyet kell biztosítani a hatékony neveléshez és amit az iskola szabályzata nem enged meg, igen káros az ifjú fejlődésére a dohányzás és a szeszesital fogyasztása. "Lassú öngyilkosságtól menti meg tanulóját az olyan mester, ki ezektől eltiltja őt és tilalmát szigorúan megtartani követeli."''''