Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)
TAKÁCS Pál: Adatok a pápai iparoktatás történetéhez /1874-1970/
IV. Vallás-erkölcsösségi nevelés Aki előtt Isten és az ő törvénye nem szent, attól embernek jót, igazságot, méltányosát nem várhatnak - summázható a kor vallási tanítása. A tanoncok vallástalanságáért a mesterek feleltek. Az erkölcstelen beszédek elterjedését minden esetben igyekeztek meggátolni. Az 1922. évi XII. törvénycikk az ipari foglalkozások legnagyobb részét képesítéshez kötötte. Ezzel mindenkit, aki képesítéshez kötött ipari foglalkozást kíván folytatni, a tanoncoktatásban való részvételre kötelezett. Ez a törvény lényeges előrelépést jelentett az iparostanonc iskola szakirányúvá válásában. Az iskola igazgatója Bodolay Jenő és öt főhivatású nevelő azon szorgoskodtak, hogy rövid idő alatt olyan képzettséget szerezzenek az iparostanoncok az iskolában, hogy felszabadulásuk után azonnal aktívan be tudjanak illeszkedni Pápa város iparosainak sorába. Az oktatás hatékonyságát növelte, hogy a nevelőket tanfolyamok hallgatására kötelezték. Például a szakrajzot oktató nevelőnek "képesített ipari iskolai rajztanítói" oklevelet kellett szereznie. A képesítés megszerzése után csak főhivatású pedagógusok taníthattak. Az iparostsnonc elégtelen bizonyítvánnyal is tehetett segédvizsgát. A régóta problémát okozó szerződések időpontja még most is nagyon változó volt. A mesterek a naptári év bármely időszakában szerződtethettek tanulókat. 1924-től az iparostanonc iskolával egy épületben önálló női ipariskola is működött. Egy igazgatói fennhatóság alá tartozott mindkét iskola. A női iparostsnonc iskolában a tanulók elsajátították a szabás-varrás alapvető műveleteit, kézimunkáztak és 2-3 éves ipar iskola után Pesten folytathatták a negyedik évfolyamot, amelynek elvégzése után mestervizsga letételével "kézimunka-tanítói" oklevelet szerezhettek. A tanulók hetente két alkalommal jártak iskolába, délelőtt 8-13 óráig és délután 48óra között. A tanulók létszáma a 30-as években az egyes foglalkozási ágakon belül kialakult szak munkásigény függvénye volt. Ezt a korlátozott elhelyezkedési lehetőségek szabályozták elsősorban. Az iparitanulók képzésével még a felszabadulást közvetlenül megelőző években is főleg a magánkisiparosok és kiskereskedők foglalkoztak. A segédvizsgákat az ipartestületek tartották. A képzés egységes irányításával egyetlen állami szerv sem foglalkozott. A tanulók számára még mindig nem volt szakkönyv, saját jegyzetükből tanultak, amely természetesen nagyon differenciálttá tette tudásukat. A képzés tartalmára az alábbiak voltak a jellemzők: 1. Az elméleti és a gyakorlati oktstás között nem volt kapcsolat, /az óratervek például a gyakorlati oktatásra szánt időt nem is határozták meg./ 2. Az iskola alárendelt szerepet játszott a képzésben. A szakmunkásvizsgád bocsátásnak nem volt feltétele az iskolai végbizonyítvány megszerzése, ennek megfelelően az elméleti ismereteket heti 9 órában, sőt az ú.n. tanfolyamokat heti 4 órában tartották. 3. A tantárgystruktúrát elsősorban a közismereti tárgyak túlsúlya jellemezte, továbbá olyan tárgyak tanítása, amelyek a kisipari gyakorlat szempontjából voltak szükségesek. 4. A szakmai tárgyak tartalms túl áltslános volt ahhoz, hogy az egyes tanulók szakmájuk differenciált igényeinek megfelelően épüljenek is belőle. Lényegében csak a szakrajz tanítására biztosítottak elegendő óraszámot, de a szakrajz oktatás is csak általában a meglevő kész rajzok másolására, vagy jobbik esetben egy-egy alkatrész szabadkézi rajzolására szorítkozott. Az összes szakmákra egy általános érvényű tanterv utasítás vonatkozott. Egy-egy évfolyam tanítási anyagát - a fenti alapdokumentumoknak megfelően - egyetlen tankönyv foglalta össze. Hozzá kell tenni ehhez azt is, hogy ezt a tankönyvet sem kapta kézhez minden tanuló. Még a legjobban ellátott fővárosi iskolákban is csak a tanulók mintegy 10 százalékának jutott a tankönyvből. 48 Pápa város területén ekkor még egyetlen nagyobb üzem sem működött, így nem állt fenn az a lehetőség, amely egyes nagyobb városokban, hogy az üzem sajátos, jól felfogott érdekeinek megfelelően házilag sokszorosított jegyzeteket bocsássanak a tanulók rendelkezésére. Pápa iparoktatása a II. világháború után 1945. szeptemberében Pápán - az oktatási intézmények között - elsőként nyílt meg az ipariskola. A tanulók létszáma kb. 200 fő volt.A tanulók beiratkozásuk alkalmával 10 pengőt fizettek az iskolának, amiből az biztosította a tanulók felszerelését.A női ipariskola 19 46ban átalakult négy évfolyamos ipari leányközépiskolává, majd 1949-ben megszűnt. Az ipari iskolát 1948. július l-ig - az államosításig - a város tartotta fenn. Az oktatást érintő lényeges változások ezután: 1. Bukott végbizonyítvánnyal segédvizsgát nem tehetett az iparitanuló. 2. Megkezdődött a tankönyvvel való ellátás. 3. A pedagógusok fizetésüket az államtól kapták.