Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)
VÖRÖS István: Az ugodi vár középkori állatcsontmaradványai
1.12. Mezei nyúl - 5 db = 6,10 h A mezei nyúl csonttöredékei közepes méretűek, üregi, vagy házinyúlra utaló maradványok a leletanyagban nincsenek. Baromfiak 1.13. Házityúk - 95 db = 84 H Csontmaradvány: agykoponya, 2 állcsont fragm., clavicula fragm., 3 scapula fragm., 2 coracoideum, 12 numerus / 4 sin.- 5/ dext., 3 fragm./, 4 radius / 2 sin.- 1 dext., 1 fragm./, 5 ulna /4 sin. - 1 dext./, 7 sternum fragm., 9 pelvis fragm. / 2sin. - 1 dext. 6 fragm./ B femur/ 3 sin. - 5 dext./, 24 tibiotarsus /13 sin.- 5 dext., 6 fragm./, 16 tarsometarsus / 3 sin. - 9 dext., 4 fragm./, os ph. II. A három kakas tmt sarkantyújának a hossza 13-27 mm, alapjának szélessége 11-13 mm. A mérhető házítyúk csontanyagában 28 db tojóé, és 8 db kakasé. A kifejlett egyedek csontjainak a méreteit a 12. táblázat tartalmazza. Ezek a csontméretek ki és közepes méretkategóriába tartoznak; a vár tyúkjai kistestű ún. parlagi fajtához tartozhattak, hasonlóan a budai vár pasapalotájának kistestű házityúkjaihoz /BÖKÖNYI 1963/. 1.14. Házilúd - 15 db = 13,35 h Csontmaradványok : coracoideum dext. fregm., ulna sin et dext. fragm., sternum fragm., femur sin., femur dext. dist. fragm., 9 tibiotarsus / 3 sin. - 1 dext., 5 fragm./ A csontmaradványok közepes testméretű ludaktól származnak. Vadmadarak - 1. árok /1979/ 1.15. Nagy kócsag - 1 db bal oldali tibiotarsus dist. db., szélessége 13 mm. 1.16. Macskabagoly - 1 db ulna /infantilis/. 1.17. Vadmadár - ldb carpometacarpus fragm. A töredék faji meghatározása nem végezhető iT 1.18. Hal - 15 db = 0,64 's Az ugodi várban a halnak csupán 15db csontmaradványa került begyűjtésre, azonban a sekrestye melletti/1979/ töredékes, hamus rétegben nagy mennyiségű halpikkely is volt, de a környezetéből halcsont nem került elő. 2. AZ ÁLLATOK HASZNOSÍTÁSA 2.1. Háziállatok A régészeti ásatások során feltárt települések állatcsontanyaga az állatok többhasznúsága közül elsősorban a hasznosítást reprezentálja, hiszen az ipari, áldozati, rituális stb. csontanyag kivételével az állatcsont dominánsan konyhai hulladék. Az állatcsontanyag anatómiai /2. táblázat / és testrégiók szerinti /5., 6. Táblázat / megoszlásának vizsgálata az egyes állatok feldarabolásáról /9. Táblázat/ és felhasználásáról szolgáltat adatokat /KRETZ0I 1968/. Meghatározhatjuk az elfogyasztott hús mennyiségét és az egyedek által produkált - életkorcsoportonként kalibrált - hús mennyiségét /7., 8. Táblázat/,illetve azt, hogy az állatoknak melyik részét fogyasztották el. 2.1.1. Szarvasmarha Ugodon 60 szarvasmarha egyed 1130 db csontmaradványa került elő. A szervasmarhacson tok anatómiai /2. Táblázat/ és a táplálkozás szempontjából differenciáltan hasznosítható testrégiók /KRETZ0I 1968/ szerinti megoszllásából /5. Táblázat / megállapítható, hogy a legtöbb szarvasmarha csontmaradvány a törzsrégióból származik 642 db /56,58 hl, majd ezt követi a húsos-végtag 222 db /19,60 hl, a fejrégió 150 db /13,27 V, a száraz-végtag régió 96 db /8,52 hl és végül az ujjpercek száma 20 db /1,76 V.A dominánsan előforduló húst reprezentáló törzsrégió /56,85 hl és a húsos-végtag /19,60 V régió csontjainak a nagy számából, a szárazvégtag régió csontjainak és az ujjpercek kis számából /116 db/ feltételezhető, hogy a szarvasmarhák legnagyobb részét a váron kívül ölték le és darabolták fel, és csak a felhasználásra előkészített részeket /törzs, húsosvégtagok, 5. Táblázat/ szállították be a várba. Az ugodi várba csak 3-4 egyedet ölhetek le /szárazvégtag régió csontjai, ujjpercek, 5. Táblázat/. A szarvasmarha törzscsontok ilyen nagy számú /6. Táblázat/ előfordulásának az értékelésekor figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy az állatok feldarabolásakor - a szállí tás és a konyhai feldolgozás megkönnyítése miatt - a gerincoszlopról lefejtett színhúst /minimális nyak- és hátcsigolyák, prox. bordarészek/, valamint a bal és jobboldali mellkasrészt a középső-alsó bordával a rajta levő hússal együtt készítették elő /VÖRÖS 1980, 1988/. A 60 szarvasmarha egyed 83 ! ó-a a tehán és 17Va bika. A bikák közül 2 szubadultus és 1 juvenilis életkorú. A szarvasmarháknak több, mint a felét, 65 %-át ivarérésük előtt vágták le /7. Táblázat/, ami a szarvasmarha esetében elsődleges hasznosítást jelez. A kifejlett állato-
