Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS ÁBRÁZOLÁSOK, SZAKRÁLIS EMLÉKEK - P. Szalay Emőke: A református egyházművészet jelentősége a magyar ötvösség kutatásában. Újabb debreceni ötvösmunkák a történelmi Északkelet-Magyarország református gyülekezeteiben

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. a mostani Vajdaság a török hódoltság alatt elpusztult terület volt. Református egyházi élet itt nem létezett. Hogyan kerülhetett hát ide? A török kiűzése után a terület benépesedése során a tervszerű betelepítések után az alföldi reformátusok a 18. század utolsó évtizedeiben szállhattak meg csak ezen a vidéken. Ezek közé tartoztak a Bácsfeketehegyre megérkező reformátusok is. A pohárfelirat megőrizte az egykori tulajdonos nevét, amely szerint a kunhegyesi eklézsiáé volt. Tudjuk, hogy innen települtek Bácsfeketehegyre a mai református hívek ősei. Az útra kelőket a anyagyülekezetek nem engedték el üres kézzel, úrasztali felszerelési tárgyaik egy részét az útra indulóknak adták, amint ezt más vajdasági gyülekezet esetében is láthattuk."' A pohár egy eredetileg 16. századi formát követ. A kerek talpú, kissé kihajtó szájú edény jellegzetességei alapján a 17. század terméke lehet. Az eredetileg összeszűkülő derék már hengeres testté vált, ez a megoldás a 17. században alakult ki. A szája ugyanakkor erőteljesebben kihajlik, mint a 17. század második felében ismertek esetében. Ez utóbbi időpontnak a dereka feléig enyhén szűkülő test szintén ellentmond. A pohár talpának szélét és a derekát öntött liliomos, kötélsodrásos abroncs szegélyezi. Ez szinte elmaradhatatlan tartozéka volt a 17. században ennek a szerény, de kecses formának. A pohár további díszítését a szájperem vésett mintája adja. A vésett, reneszánsz mustra kettős vonalú száron ülő háromujjú levelekből, akantuszlevelekből és kacsokból áll. Talpa felett gyakorlatlan kézről árulkodó véséssel készített feliratot olvashatunk, e szerint a „Kunhegyesi ekklésiájé 1713". A pohár formája mellett a díszítése is arról tanúskodik, hogy az évszám valószínűleg nem a készítés idejét adja meg, hiszen ez a minta semmiképpen nem származhat a 18. század elejéről. Mivel mind formájában, mind díszítésében inkább a 17. század első felének végére mutat, esetleg középső harmadára tesszük készítési idejét. Készítési idejének körüljárása után következő kérdés, hogy hol készülhetett. A 17. században már Debrecen a református Tiszántúl központja. Az eddigi kutatások azt mutatják, hogy a református közösségek, közöttük talán Kunhegyes is, szent edényei beszerzése során általában Debrecent keresték meg. Ennek további erősítését szolgálta az, hogy innen kerültek ki papjaik és tanítóik. Úgy véljük, nem alap nélkül vetjük fel, hogy itt keressük a készítési helyet. Kutatásunkat erősíti, hogy a pohár alján jelzést találunk, vésett MI betűt. A 17. századi debreceni ötvösök között egy MI névbetűs mestert tartanak nyílván. 1656-1679 között vannak adataink róla. Nevéhez eddig négy edényt kapcsoltunk, mindegyik más formát mutat: talpas pohár, kehely, illetve a debreceni ötvösök legreprezentatí10 Lásd P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muamelléki és felső-örségi magyar református gyülekezetekben. Debrecen 2007. 85. 607