Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS ÁBRÁZOLÁSOK, SZAKRÁLIS EMLÉKEK - P. Szalay Emőke: A református egyházművészet jelentősége a magyar ötvösség kutatásában. Újabb debreceni ötvösmunkák a történelmi Északkelet-Magyarország református gyülekezeteiben

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. A debreceni ötvöstárgyak A debreceni ötvöscéhről a legkorábbi adat a 16. század közepéről származik. Ekkor a hódmezővásárhelyiek kéréssel fordultak a debreceni magisztrátushoz az ötvösök kiváltságlevelének kölcsönkérése ügyében. A 16. század második felében szórványos adatok után az első fennmaradt céhkiváltságlevél 1599-es datálású. A 17. század folyamán annyi ötvös működik a városban, amennyi a kassai céh létszáma. A súlyos történelmi körülmények ellenére, ez a század a fénykor. Ekkor Debrecen öszszekötő kapocs Kassa és Kolozsvár között. A 18. században jelentős a debreceni ötvösök száma, de a század végére már a hanyatlás jeleit mutatja. 1806-ban az utolsó ötvös halálával megszűnt a több mint két évszázados múlttal rendelkező céh. A debreceni ötvösség fennmarad tárgyai ma legnagyobb részt múzeumi gyűjteményekben találhatók. Természetszerűleg kiemelkedik a Déri Múzeum, amely az 1920-as években megszüntetett Dobozi temető leletanyagát őrzi. Ezek apró viseleti tárgyak: gyűrűk, kapcsok, párták. A Déri Múzeum következő tárgyegyüttese a céhpoharak sora. Levéltári forrásokból tudjuk, hogy ezeket is megtizedelték a sarcolások. Pl. a szappanoscéh 7 ezüstpoharát tele aranypénzzel adta be az egyik sarcba. Ugyancsak céhemlékek vannak a Nemzeti Múzeumban. Más múzeumok a debreceni ötvösök református gyülekezetekben fennmaradt néhány darabját őrzik. A Debreceni Református Kollégium Egyházművészeti Múzeuma mellett a Déri Múzeumban és a Sárospataki Egyházművészeti Múzeumban találunk ilyen anyagot. Elsősorban az említett OTKA-kutatásom során az addig ismert 70 körüli tárgyszámot közel 300 edényre növelhettem. Az új tárgyak kivétel nélkül református gyülekezetekben találhatók. A Tiszántúli Egyházkerület mellett a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület és a Kárpátaljai Református Egyház egyházközségei klenódiumainak vizsgálata során sikerült ezt a mennyiséget feltárni. Jelenleg a Tiszáninneni Református Egyházkerületben végzem az úrasztali edények felmérését. A Felvidéken szintén folyik a református gyülekezetek tárgyi emlékanyagának összeírása. Mivel ez eddig ismeretlen terület, bár már távol van Debrecentől, remélhettük, hogy itt is felbukkannak debreceni ötvöstárgyak.

9 Az alábbiakban a 2004 óta eltelt időszakban ismertté vált 17. századi debreceni ötvösmunkákat mutatjuk be. M. István tölcséres pohara Az első különös érdeklődésre számot tartó edény a vajdaságbeli Bácsfeketehegy református gyülekezetének tölcséres pohara (7. kép). Különlegességét az adja, hogy támogatásával végeztem. 9 A Tiszán inneni felmérést az OTKA 68. 849 sz. támogatásával folytatom, míg a felvidéki kutatást az OTKA 78285. sz. pályázati támogatásával végezzük. 606