Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS ÁBRÁZOLÁSOK, SZAKRÁLIS EMLÉKEK - Pilipkó Erzsébet: A kárpátaljai magyar görögkatolikus templomok liturgikus tárgyai

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. got szimbolizálja.

7 Az előcsarnok a bűntől való szabadulás ígéretét állítja elénk az Atya müveként. A templomhajó a Fiú egész művét mutatja be, amit üdvözlésünkre véghezvitt. A belső szentély a Szentlélek leszállásának a helye, hogy végbevigye az eucharisztikus átváltozást. Az utóbbi két egységet az ikonosztázion (képfal) választja el. Az ikonokkal borított fal a keleti templomok jellemzője, és már a 10-11. századi bizánci templomokban is látható volt, akkor azonban még csak egy mellvédszerű korlátról volt szó, amelyen felül összekapcsolt oszlopok emelkedtek (ahogyan az a velencei Szent Márk-székesegyházban látható). Erre a szerkezetre függesztették azután fel a hívők felé fordítva az ikonokat.

8 így kezdett kialakulni az ikonosztázion, amikor azonban eljutott Oroszországba, ott a 14. századtól kezdődően egészen eredeti fejlődésnek indult. Fából készítették, csaknem a mennyezetig ért, s azon több (5, néha 6) sorban helyezték el az ikonokat, meghatározott rögzített rendben (2. kép).

9 Ez a rend emlékeztet az üdvtörténetre, és jelképezi az egész mennyei világot, az új emberiséggel, amelynek soraiba hivatalosak a hívők is. Az alsó sorban, az imádkozó hívekhez a legközelebb, gyakran monumentális ikonokat helyeztek el (ezeket alapikonoknak nevezték), amelyek közvetlenül ki voltak téve a hívek tiszteletének. Közöttük mindig ott van a Krisztus Pantokrátor (2. kép: 4) és az Istenanya a gyermekkel (2. kép: 5), tehát a legfontosabb személyek. Mellettük pedig megjelennek a templom és a város védőszentjei (2. kép: 8, 9). Ezt az első sort az ikonokkal váltakozva három ajtó (2. kép: 1, 6, 7) bontja meg. Középen a kétszárnyú „királyi kapu" (2. kép: /), amelyen keresztül csak a liturgikus ruhába öltözött pap közlekedhet, a liturgia kiemelkedő pillanataiban. Két oldalán két egyszárnyú „diakónusi" ajtó van (2. kép: 6-7), amely lehetővé teszi, hogy a pap liturgián kívül, illetve a diakónus közlekedhessen a szentély és a templomhajó között. A királyi kapu felső részén mindig ott volt az Angyali üdvözlet, azaz az a kezdeti esemény, amellyel Isten belépett az emberi történelembe, alatta (2. kép: b, c, d, e) általában a négy evangélista látható. Az ikonok második rendje a Deészisz (2. kép: 10), ennek középpontjában a dicsőségben trónoló Megváltó látható s a két oldalon a könyörgő pózban ábrázolt szentek (apostolok, arkangyalok, mártírok, egyházatyák). A harmadik sorban (2. kép: 11) helyezik el a bizánci liturgikus esztendő 12 nagy ünnepét (a Dodekaortont). 1

0 A következő két sorban (2. kép: 12-13) ábrázolják 7 Ivancsó: i. m. 22-23. 8 A leggyakoribb ábrázolások az Istenanyát és Kereszteld Szent Jánost mutatták be a Deésziszkompozícióban, azaz amint Istenükhöz könyörögtek az emberiségért. Lásd Popova, O. Szmirnova, J. - Cortesi, P: Az ikon. Budapest, 1996. 12. 9 Popova-Szmimova-Cortesi: i. m. 12. 10 Ezek a következők: az Istenanya születése, Mária bemutatása a templomban, az angyali üdvöz578