Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS ÁBRÁZOLÁSOK, SZAKRÁLIS EMLÉKEK - Pilipkó Erzsébet: A kárpátaljai magyar görögkatolikus templomok liturgikus tárgyai

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. örökséghez történő visszatérést javasolta a görögkatolikus egyháznak, Kárpátalján ilyen formában nem érvényesülhetett. A legalizációt követően, a négy évtizedes teljes ortodox uralom után a munkácsi egyházmegye görögkatolikus egyházközségeinek „a forrásokhoz" történő visszatérést azonban nem a pártállammal fémjelzett, 40 évig tartó erőltetett keleti örökség jelentette, hanem éppen ellenkezőleg: a latin kultuszformák újraélesztése. Ugyanakkor az 1990-es években a hajdúdorogi egyházmegye missziós parókusai és bazilita szerzetesei már a II. Vatikáni Zsinat szellemében próbálták kifejteni közösségi tevékenységüket, illetve a nyíregyházi görögkatolikus teológián végzett kárpátaljai fiatal papok hazatérésüket követően szintén a fenti elvek szerint igyekeztek működni. Ez a magatartás azonban nem kis megütközést váltott ki a közösségekben, amelyek egyháztörténeti ismeretekkel nem rendelkezvén - ezt a „bizáncizálást" egyértelműen az orosz ortodoxiával azonosították. Ennek következtében egyházközségenként változó módon, alkalmazkodva a belső viszonyokhoz történt meg a közösségek újraindulása, működése. Egyes helyeken kisebb, máshol nagyobb nehézségek árán sikerült újra birtokba venni a korábban görögkatolikus templomokat, de előfordult az is, hogy a görögkatolikusok kényszerültek új templom építésére (pl. Nagyszőlősön), mert az ortodoxok nem voltak hajlandók visszaadni a régit. Ennek a bonyolult folyománynak, a régi és új görögkatolikus templomoknak, illetve azok berendezéseinek, liturgikus tárgyainak a vizsgálatát, a felmérését tűztem ki kutatásom céljául. Ugyanis a fent leírt, koronként változó egyházpolitikai beavatkozás a templomok berendezésében is mindig változást eredményezett, hol keleti, hol nyugati irányú eltolódást. A templom

6 a bizánci egyházban Isten háza, amelynek Krisztus a feje s a hívek a tagjai, és lehetőleg úgy építik, hogy szentélyük kelet felé nézzen. Az alaprajza görög - egyenlő szárú - keresztre emlékeztet, a metszésponton kupola koronázza. A görögkatolikus egyházközségeink templomai azonban - latin mintára - hosszanti elrendezésűek. A 19. század közepétől a Felvidéken épült templomoknál egyre általánosabbá vált a klasszicista, késő klasszicista formajegyek alkalmazása. így pl. az 1806-ban épült tiszaújlaki görögkatolikus templom (1. kép), amely egyhajós, a szentély nyugati homlokzatán egyszerű, egyenes záródású kapu nyílik, felette a hajó ablakaihoz hasonló félkör alakú ablakkal. A görögkatolikus egyházban a liturgia helyéül szolgáló templom belső tagolásában általában következetes. Három részre oszlik: előcsarnokra, hajóra és a belső szentélyre (oltárra). Ez a hármas horizontális felosztás a Szentháromsá6 A téma kidolgozásakor Ivancsó István: Görögkatolikus szertartástan. Nyíregyháza, 2000. 1774. munkáját vettem alapul. 577